Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

Az Espero födélzetén. 1893. junius 24-én, délelőtt 11 órakor szedte föl horgonyát az Espero nevű Lloydgőzös, a melyen harminc magyar philologus, Pasteiner Gyula, egyetemi tanár vezetése alatt tanulmányútra indult Görögországba. A hajó első útját tette ez alkalommal, kapitányát Eovácsicsnak hitták. A mint Trieszt, a tündérszép Mirainara és a partok lassanként eltűntek, kezdtünk egymással közelebbről megismerkedni és itt mindjárt előzetesen örömmel mondhatom, hogy utazásunk első percétől kezdve egészen addig, midőn kölcsönös kézszorítással Isten hozzádot mondtunk egymásnak, a legjobb egyetértés, barátság fűzte Össze társaságunk egyes tagjait. A tengeri betegség csaic az első napon jelentkezett többeknél, nálam is este a diner alatt, de legszelídebb alakjában. Azontúl, noha Corfutól Leukas sziget felé jártunkban ugyancsak himbálta hajónkat a tenger, rá sem hederítettünk többé, sőt egész utazásunk alatt sehol oly fölségesen nem éreztük magunkat mint a tengeren. Trieszttől egyenesen Brindisi felé tartottunk, csak Lissánál állottunk meg rövid időre, uiig kiadták a postát. Eltartásunk a hajón kitűnő voit ; reggelire volt kávé, thea, lágy tojás és sütemény (kétszersült); 11 órakor gazdag déjeuner egy üveg jó borral; este '7 órakor a még gazdagabb diner szintén borral ; 9 órakor thea süteménnyel. A szárazföldön a borért külön kellett fizetni. Leszámítva azokat az órákat, a melyek az étkezésnek és olvasásnak voltak szánva, a többi időt mind a födélzeten töltöttük, a hol a sötétkék tengeren, a hajót követő sirályokon, a néha-néha mutatkozó partokon és szigeteken kivül a hajó a maga tarka-barka életével bő anyagot szolgáltatott a megfigyelésre és szórakozásra. Legnagyobb érdeklődésem tárgya egy fus„tanellás görög ember volt ; a 2. osztályban utazott, de napközben többször átjött a hajó közepére és az 1. osztályú ebédlőbe vezető ajtóhoz, a hol az úti társak közül többen kártyajátékban kerestek szórakozást. Jó képű öreg ember volt, eredeti görög nemzeti viseletben : fején a vörös fezt viselte, mellén zsinóros fekete mellényt ; alsó testét, nem egészen a térdig, százráncu fehér szoknya, a fustanella, lábszárát fehér gamasli födte ; lábán vörös bőrből készített, hegyes orrú cipő volt, karján bő ingujj lobogott. Eibicnek állott oda a kártyázó társasághoz és nagy kíváncsian nézte a játékot. Én őt