Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

misa föl volt állítva. Miután körülhajóztunk a csata színhelyén, visszafordultunk a Piraeeus felé, a hová még elég jókor érkeztünk, mielőtt a nyomunkban megeredt kis átfutó eső utóiért volna. Julius 6-án kocsin kirándultunk E 1 e u s i s b e, Demeter templomának romjaihoz. Az egész kirándulás csak félnapig tartott, délre megint otthon voltunk. Az ut a Skaramanga hegységen visz keresztül, később a tenger partján halad ; ez a régi szent ut, melyen az atheniek a nagy Eleusinia ünnepén processióban, fáklyák világa mellett vonultak Eleusisbe. Útközben betértünk a Daphnisklastromba és megnéztük régi bizánci templomát. Maguk az eleusisi romok nagy kiterjedésüek, ha egyáltalában romokról szó lehet, a mennyiben a nagy és kis propylaeonokból és magából a templomból már csak az alapfalak, lépcsők és az oszlopok lábai láthatók. A mult évtizedben az athéni arch. társaság kiásta az egész szent kerületet. Látogatásunk idején szintén folytak ásatások Demetrios Philios, görög archaeologus vezetése alatt. Megnéztük az eleusisi kis muzeumot is, a mely az ásatások alatt fölszínre hozott szobrokat, dombormüveket stb. tartalmazza. Engem, őszintén szólva, nem igen érdekeltek az Eleusisben látott dolgok. Midőn már elmenőben voltunk, egy föliratos köre figyelmeztetett, Philios és el is olvasta előttünk a föliratot, természetesen újgörög kiejtéssel. A végén, szinte boszusan, igy szólt hozzánk németül : Az önök erasmusi kiejtése szerint képtelen volnék olvasni. A görögök igen haragusznak erre a kiejtésre és nem is lehet azt nekik rossz néven venni, mert pl. az Odysseának ezen verse : aísi <5s jiaXaxoíat xaí aíjioXíotat Xó^otaiv szerintünk kiejtve ugy bánthatja fülöket, mintha teszem francia ember előtt ezt a szót : Bordeaux — minden egyes betűt külön hangoztatva mondanám ki. — Visszamenet az uton majdnem elviselhetetlenné kezdett lenni a hőség, a kirándulás után egész nap zúgott a fejem. Ugyanaz nap estére Kephisiába, az osztrák magyar követhez, Kosjek báróhoz voltunk hivatalosak. Kephisia, az atheniek kedvelt nyaralóhelye, Athéntől éjszakra a Pentelikon hegy tövében fekszik ; Athéntől vasút visz oda. A követ ur, nagy műveltségű neje és az egész követségi személyzet, köztük Széchenyi Dénes gróf, oly szeretetreméltó fogadásban részesítettek, hogy a Kephisiában töltött estét legkedvesebb görögországi emlékeink közé sorozzuk. Julius 8-án a Peloponnesosba MykenaeésTiryns megtekintésére indultunk. Ez volt a legérdekesebb, legtanulságosabb kirándulás, de egyúttal nagyon fárasztó is. Két napig tartott. Újra végig mentünk az Isthmoson ; reggel 7 órakor elindultunk Athénből és fél tizenegykor Korinthosba értünk, a honnan háromuegyed 12 órakor a Nauplia felé menő vasúton tovább utaztuuk. Elmentünk Akrokorinthos alatt; fájdalmas pillantást vetettem föl pártás falaira, nagyon számítottam rá, hogy oda is följutok, a kilátás onnan világhírű, minden utazó elragadtatással beszél róla, belátni onnan fél Görögországot. Hiába, non cuivis houiini contingit adire Corinthum. Akrokorinthos után nemsokára az arkadiai Kyllene hegy (2375 m.) tűnt föl jobb felöl, szakadékaiban még akkor is hó fehérlett. Utunkban itt sem hiányzott a sok