Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

az Akropolisról el nem harcolt domborművek és szobrok őriztetnek. Igen érdekesek itt azok az archaikus nőszobrok, melyeket a vár éjszaki oldalán, a Propylaeonok és az Erechtheion között a legújabb időben, 1885-tői fogva ástak ki. Valamennyin megvan még az eredeti festésnek a nyoma. Ritka találkozásom volt itt. A mint kezemben a Baedekert tartva nézem a régiségeket, figyelmessé leszek egy idegen emberre, a ki teremből terembe sietve Latkóczy, eperjesi tanártársunknak nevét kiáltja. Napbarnitotta arca ismerősnek tűnt, föl előttem, már valahol látnom kellett ezt az embert. Véletlenül ő is rám néz és igy fordul hozzám : Aber Sie sind ja der Professor Hollósi ! No most már én is fölismertem egykori esztergomi, szenvedélyes bélyeggyűjtő barátomat, Schüler főhadnagyot. Latkóczyt Eperjesről ismerte. Este fölkeresett bennünket az Angleterreben és elbeszélte az utolsó években lefolyt elég kalandos életét. Az osztrák magyar hadseregtől megválván, beállott Wissmann keletafrikai expeditiójába, de megbetegedeti és haza kellett jönnie. Félévig Bécsben a közkórházban feküdt. Ezután elment egy társasággal Perzsiába, most pedig Athenen keresztül utbwn volt Amerika felé Chicagóba. Nagyobb kirándulások. Uti tervünkbe három, Athénből teendő kirándulás volt fölvéve: 1) Aegina szigetére, 2) Eleusisbe, 3) Mykenaebe, Argosba, Tirynsbe és Naupliába. Julius 4r-én A e g i n á r a rándultunk. Más utasok a Piraeeus és Aegina között közlekedő gőzösön először a sziget fővárosához. Aeginához, vitetik magukat, onnan pedig lóháton keresik föl a még jó messze lévő templomromot. Mi a Cooktól kizárólagos rendelkezésünkre bocsátott gőzösön egyenesen a sziget éjszaki oldala felé tartottunk, mert ott áll magas hegyen Pallas Athena ősrégi temploma. Kiszállván a parthoz vivő csónakokból, Sigalas vezetése alatt hozzáfogtunk a meredek hegyoldal megmászásához. Egész utazásunknak ez volt a legfárasztóbb része. Ut, vagy helyesebben, csapás volt is, nem is. Szórványosan állottak csekély árnyékot adó fenyőfák, különben csak alacsony bokor, gi/.gaz tengődik a hegyoldalt boritó kőtörmelék között. Hátunkat a forró nap sütötte, az izzó kövek pedig arcunkba lövelték a hőséget. Köröskörül a fákon az Anakreontól megénekelt vékony hangú cicadák tömérdek hada keserves concerttel kisért utunkban. Meg-megütöttem a fenyőfák alsó ágait, szerettem volna látni egyet ezekből az apró zenészekből ; de ha megütöttem egy ágat, egy pillanatra ugyan csönd lett, de cicadát látni egyet sem láttam. Végre odaértünk a hegy csúcsára épitett templomhoz. Dór peripteros 6:12 homokkőből való oszloppal. Valószínűleg a perzsa háborúk idejében épült. A külső oszlopcsarnokból még 20 oszlop áll, valamint 2 oszlopa a pronaosnak is, némelyiket vasabroncsok tartják össze. A templom oromfalain egykoron márványszobrok állottak, ezeket 1811-ben egy angolokból és németekből álló társaság a templom romjai között a törmelék alatt megtalálta ; a következő évben Lajos, bajor trónörökös, a későbbi király, 10,000 zechináért megvette, jelenleg Münchenben a glyptothekában