Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 20 •— vegyes illatjai folytonos izgalomban tartották. — Erre van a Szelek tornya is. Nyolcszögü kis épület, a fal felső részén körülfutó zophoros a különböző irányú szelek domborművű képeit mutatja. A tető közepén valamikor mozgó érctriton volt alkalmazva, mely a szélből mozgatva botjával rámutatott az illető szélre. Az épület falába napórának vonalai vannak bevésve. Belsejében vizi óra volt, melynek esős időben és éjjel a napórát kellett pótolnia. A csinos kis épület elég jó karban van még, de két előcsarnoka már nincsen meg. Az Akropolis. Eljött végre a várva várt est. 10 órakor, midőn feljött a hold, a polgármestertől rendelt kocsikon fölhajtattunk az Akropolisra. Athen utcái ilyenkor igen élénkek és nem kis föltűnést keltett hosszú kocsisorunk, a mint végig robogott az utcákon. A Propylaeonok alatt a Beuleféle kapu előtt leszálltunk a kocsikról és fölmentünk a márványlépcsőkön. Kilépvén a Propylaeonok csarnokából, a Parthenon fönséges oszlopai voltak előttünk ; néhány percre valamennyien elnémultunk a meghatottságtól. Rég elmúlt századok szárnycsattogását véli hallani e helyen az ember, érzi hogy a történelem megszentelt itt minden talpalatnyi földet, melyet lába tapos. Ősi mondák ködébe visszanyúló királyok vára volt ez a hegy ; majd egy a szépnek érzetétől áthatott nép a művészet halhatatlan remekeit emelte itt, melyek romjai némaságukban is ékesszólóan hirdetik a nagy idők egykori fényét. Valamikor Pallas Athena tiszteletére szállott föl e helyen az áldozatok füstje, az ö tiszteletére zengtek hymnusokat a Panathenaia ünnepén. Századok multával a Szűz Máriát dicsitő szent ének kelt itt jámbor keresztények ajakán és ugyanitt későbben Allah hiveit szólította imára a Muezzin. Most csak romokat láttunk a hold kétes világánál, a mely meghagyva a romok főbb vonalait, a pusztulás elszomoritó részleteit eltakarta szemünk elől. Csak romokat láttunk, de oly fönségeseket, melyek valamik fönnállanak, tisztelet tárgyai lesznek minden müveit ember előtt. Az egész hegy romjaival együtt régi hires művésznek valamely istent ábrázoló szobrára emlékeztet, minőket a muzeumokban láthatni ; a szobor csonka, sok századnak keze koptatta, de még most is fönséges és néma áhitatot parancsol. Ünnepies hangulatnak, mely mindnj

rájunkun erőt vett, nem tudtunk méltóbb kifejezést adni, mint hugv megemlékezve szeretett távol hazánkról, elénekeltük Kölcsey hymnusát. „Isten áldd meg a magyart" — talán sohasem fakadt ajkunkról oly hő áhítattal, mint ott fönn az Akropolis romjai között. Sokszor jártam az Akropolison Athenben való tartózkodásunk alatt, majd a többi útitársakkal, majd csak másod vagy harmad magammal. Fölzarándokoltam a napnak különböző óráiban, este addig maradtam, mig az őr sipja távozásra nem intett. Jól esik a lármás városból fölmenekülni az Akropolisnak semmitől sem zavart csendjébe ; Athen utcáinak zaja csak halk zümmögés gyanánt hallatszik föl oda. Valóságos üdülés a Parthenon oszlopai között vagy a kis Nike Apteros templomának árnyékában ülni és