Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1893

— 19 •— üléssorok között,, a melyek a nézőközönség helyét (xoíXov, cavea) ékalaku részekre tagolják. A legalsó üléssor csupa márványtrónusokból áll ; legdíszesebb és legnagyobb köztük a középső, mely Dionysos papjáé volt a most is olvasható fölirat szerint : ispéwç Aiovóooo 'EXeo&epeax; (az eleutheraei Dionysos papjáé). A többi trónusok egyszerűbbek és a rajtuk lévő föliratok szerint szintén papoknak és előkelő személyeknek voltak fönntartva. Meg nem állhattam, hogy bele ne üljek Dionysos papjának trónusába; magamfelé sovány ember kettő is elfér benne. Magasan a szinház fölött, közel már a vár falához, van a Pan agi a Chrysospilotissa (Notre Dame de la Grotte) barlangja. Fölmásztunk oda is. A szinház üléssorai egykoron majdnem egészen ezen barlangig nyúltak föl. A legelső sorokból messze elláthattak a nézők a Hymettosra, a tengerre, Salamis és Aegina szigetekre. A színháztól Heródes Attikos odeionjához mentünk. Egyszerre csak nagy sebbel-lobbal egy embert látok utánam futni. Senki más a közelben nem volt, Gross bement volt ezalatt az odeionba, hát csakis engem vehetett célba. Megállok és kíváncsian várom, hogy ugyan mit akarhat tőlem. A mint hozzám ért, egy marok régi görög pénzt mutatott, hogy vegyem meg. Az első pillantás arról győzött meg, hogy egytől egyig mind hamisítvány ; mondtam hát neki, hogy nem kell, nem veszem meg. Most egy másik zsebébe nyúlt és terracottából való kis női fejet, meg egy összeragasztott cserepet vett elő. Három drachmát kért mindkét darabért. Nem volt vevő szándékom, hát Ígértem neki egy drachmát. Mikor látta, hogy többet nem adok, annyiért is odaadta. Otthon aztán kinevettek a társak, azt mondták, hogy mindkét darab hamisítvány és hogy a görög becsapott. Lehetséges, hogy nem volt igazuk, de azért mégsem hoztam el magammal a két régiséget, ott hagytam az Angleterreben. Heródes Attiikos odeionja az Akropylis déli oldalának nyugati végén fekszik ; már messziről föltűnik a téglából épített, eredetileg három emeletnyi komor épület. Én annyira nem érdeklődtem irányában, hogy be sem mentem. Az odeionok eredetileg zenei előadásokra voltak szánva és a színházakból csak annyiban tértek el, hogy akusztikai szempontból tetővel is voltak ellátva. Odaértünk volna végre az Akropolis nyugati oldalához, a följárás ott van. De már délfelé járt az idő, a fogadóban akkor a déjeunervel vártak bennünket, a hőség is igen alkalmatlan kezdett lenni, tehát lemondtunk arról, hogy még az Akropolisra is fölmegyünk. Hazasiettünk, de nem azon az mon, a melyen jöttünk, hanem az Akropolistól éjszakra eső régi Athenen, az úgynevezett Plaká-n keresztül. Utcái szűkek és szabálytalanok. A mesteremberek a ház előtt ülve varrnak, kalapácsolnak vagy egyébként dolgoznak. Itt a paputzis (jtajto'jx^ç : cipész) a vörös îraîroOrçt-ot varrja ; amott a szabó a fehér fustanellán és a zsinóros mellényen dolgozik ; nem messze tőle szép fehér kenyeret árul a pék, a sütőkemence mindjárt a háta mögött van. Orrunkat a különféle zöldség, hagyma, hal, sajt s több efféle árucikkely 2*