Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

6 nalis,

1) pila paganica,

2) harpasta,

3) mely talán azonos a pila arenaria-yal

4) és a follis. A közönséges labda szőrrel volt kitömve, és tarka vagy színezett bőr- vagy szövetdarabokból összevarva.

5) A paganica elnevezése tömeges játékra enged következtetnünk, melyen faluhelyen (pagus) az egész nép szokott részt venni. E labda nagy és kemény volt és a vele való játék igen fárasztó.

6) A follis, mely Athenaeus szerint még csak Nagy Ponipeius korában találtatott fel, legnagyobb volt a labdák között és léggel telt. Ezt follis pugillaris- vagy pugillatorinsnak is nevezték, mert ököllel (pugnus) ütötték ki, mely műtétet a labda könnyüségénél fogva még gyenge ember is könnyen megtehetett. A harpastuni-ról csak annyit tudunk, hogy kicsiny és kemény labda volt, s hogy a játszók nagyon kaptak utánna. mint ezt a görög eredetű harpastuni szó (harpázein = mohón, gyorsan kapni valami után) eléggé kifejezi. A labdajátékokat a lökés vagy hajítás módja, valamint az abban résztvevők száma szerint lehet egymástól megkülönböztetni. A labdajátéknál majd az volt szokásban, a labdát a magasba hajítani, melyet vagy maga a felhajító kapott el, vagy másnak kellett elkapnia; majd pedig két vagy több játszótárs vetette azt egymásfelé (datatim ludere), minél arra kelle ügyelni, hogy a labdát ügyesen hajítsák (dare, műtere, iactare) s hogy egy másik elkapva (facere, exe.ipere) azt ismét visszahajítsa (remitiere, repercutere).

7) Végre ugy is játszottak, hogy a labdát nagy erővel földre sújtották, vagy pedig fal felé hajították ugy, hogy onnan ismét visszaugorhassék és a tenyér segélyével újra a falra tereitessék. E játékról, melyet expulsim ludere neveztek, a labda ugrásait vagyis a faltól való visszapattanásait szokták olvasni, és lia többen játszották, az lett győztessé, ki legtovább tarthatá fön a labdát a fal és tenyér közt anélkül, hogy az a földre esnék. E játéknemre vonatkozik a pilicrepus szó tulaj!) Martial. XIV, 46. 2) Martial, XIV, 45 3) Martial, IV, 19, 6 és XIV, 48. *) Isidor. Originum XVIII, «9. 2. 5) S e il e c a naturalium quaestionum IV. 11, Pilae proprietas est cuiu aequalitate quadam rotunditas, aequalitatem autem accipe lianc, quam vides in lusoria pila, lion multum illi commissurae et rimae earuni nocent, quominus par sibi ab omni parte dicatur6) Martial. XIV. 45 : Pila paginaca. Haec quae difficilis turget paganica pluma, Folle minus laxa est, et minus arcta pila. 7) A labdajátékra vonatkozó kifejezések Senee-ának de beneficiis cimii munkája II. könyvének 17-ik és 32-ik fej. találtatnak : „Volo Chrysippi nostri uti similitudine de pilae lusu : quam cadere non est dubium, aut mittentis vitio, aut aceipientis. Tunc cursum suum servat, nbi inter manus utriusque, apte ab utroque et iactata et excepta versatur. Necesse est autem lusor bonus, aliter illám collusori longo, aliter brevi mittat. — . . in Insu est alîîTliid, pilam scite ac diligenter excipere ; sed non dicitur bonus lusor, nisi qui apte et expedite remisit, quam exceperat. — Plauti Curculio, II, 13, 17: Tum isti qui ludunt datatim servi scurrarum in via, Et datores et factores omnis subdam sub solum.