Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
66 les tálat (gustatorium) ékes tálcán feladták. E tál pedig a következőket tartalmazta: egy bronzból készült szamárnak mindkét oldalán fehér és fekete olajbogyókkal (oleae) telt kosárkák lógtak ; a szamár hátán pedig egy Silenus 1 ) ült, kinek tömlőjéből garum csepegett az alatta álló sumenre. Mellette két ezüst rostélyon finomul elkészitett kalbászok (botvli) hevertek, melyek alatt sziriai szilvák gránátalma magvaival elegyítve tüzes parázsként pislogtak elő. Köröskörül spárga-, saláta-, retek- és egyéb kerti veteménynyel telt ezüst tálak állottak ; ezután kis tengeri halak (lacerti) majd tojás- és rutával, majd pedig byzanti mwWa-val fűszerezve ; kagylók és melegre készített osztrigák (patina ostrearum), mert a fiisekkel a rabszolgák körüljárva a vendégeket kínálták. Mindezen előételekből tetszés szerint vettek maguknak a vendégek, a szerint a mint egyiket vagy másikat jobb étvágykeltőnek felismerték. E mellett a rabszolgák arany serlegekből kínálták a hymettusi mézből és falernumi mustból készült mulsum-ot. Még ezen jó falatok ízlésével foglalkoztak, midőn már egy második kisebb előételes tálat hoztak elő a konyhából, mely ritkaságával az előbbivel vetélkedett. Ugyanis egy csinos Ízléssel készült kosár felett, fából mesterségesen faragott tyúk ült kiterjesztett szárnyakkal, mint ezt kotlótyuknál láthatni. Azonnal két rabszolga siet a kosárhoz, és a polyvával telt kosárban keresgélve, pávatojásokat találnak, melyeket a vendégek között kiosztogattak. Barátim ! kiáltja most mosolyogva a háziúr, pávatojás! De menyire csodálkoztak és mulattak a háziúr leleményességén és a szakács ügyességén, midőn kanál (cochlear) segélyével a tojásokat feltörve, azokban kövér figészbillegények (ficedulae) valának s azt találták, hogy a tojások héja nem is természetes, hanem tésztából készült utánzás. E közben még igen sok tréfa folyt a titokteljes tojások elköltése mellett, mialatt a rabszolgák még egyszer kínálták a mézes bort, s midőn már senki sem ivott, az étkező terem másik végén felállított zenekar játéka intőjelül szolgált a szolgáknak az első ételes tálak eltávolítására. Petronius 34: Subito signum symphonia datur et gustatoi'ia pariter a choro cantante rapiuntur. Erre csakhamar egy másik szolga bíborszegélyű gyolcsruhával az asztalt letörlé és két néger ismét vizzel szolgált a kezek megmosására. Azután zöld koszorúkkal megkoszorúzott rabszolgafiuk két jól begipszelt korsót (amphoras) hoztak, melynek dugaszcserjét takaró töredezett gipszkérge, valamint nyakáról lefűggő táblácskája „L. Opimio Cos 1' 2) felirattal, az abban rejlő bor vénségéről tanúskodnak. A rabszolgák a korsókat a gipsztől gondosan megtisztogatták és a dugaszt kihúzták. Erre egy másik fiu a bort egy máikészen álló ezüst szűrőbe (cohim) öntötte, mely ismételten fris hóval lön megtöltve ; mire azután urának parancsa szerint egy drága edényben !) Silenus, a baccbnsi mytbosban Bacchus nevelője és kísérője ; víg kedélyű, piszeorru öreg, ki rendesen ittas és szauiárhátán ül. Horat. ars poet. 239 : custos famulnsque dei Silenus alumni. A többesben S i 1 e n i = erdei istenségek (Satyri). V. ö. Catull. 62,252. Plin. 35, 10 (36) 110. 2) Lucio Opiuiio Consule.