Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

63 hízott örves galambok, pulim csirke, perna sonka, fenyves madár, kappan, récze, lud, páva, fácán ; egyéb halakon kívül kölönösen a mullus és rhombus. Ezeken kívül húsos gombócz-féle ofellet ; ludmáj iecur anseris (figén hizlalt : ficis postum) ; vaddisznóié sinciput aprugnum) halétel tálban patina piscium, összevagdalt disznóemlö tálban (Ragout) patina suminis ; leforralt vadréce összevagdalva querquedulae elixae ; sült majorság altilia assa ; néha faba fabrilis, oly bab, mely zöldséggel volt Ízletesen fűszerezve, továbbá prototomi első gyenge szárai a káposztának (primi caules qui suçciduntur) ; amglum lisztláng, panes Picentes picenémi kenyér. Ez utóbbi három ugylátszik csak végső ételekül lön feladva, különösen akkor, lia a csemege elmaradt. c) A második vagy csemege asztalnál (secunda mensa görösen epideipnis

1) mindenféle süteményt

2), nyers és becsinált gyümölcsöt

3) és mindennemű nyalánkságot édes borokkal adtak fel, miket a görögök melipékta (tragéma = dragée), a rómaiak pedig bellaria vagy dulciaria-nak neveztek. Szokás volt ezen csemegéket egy más asztalra elhelyezni (v. behozni), miért Vergil a második v. csemege asztal ételeit a második asztal kellemes adományainak nevezi: mensae grata seeundae dona. Miután a gyümölcsnemek a csemege-asztal ételeit képezték, helyén leend a rómaiak gyümölcsfatenyésztéséről itt a szükségeseket elmondani. A gyümölcstenyésztés a köztársasági korszak vége felé és a császári korszak elején nemcsak Rómában, de egész Italiában már virágzott. Már Varró (szül. 117.) gyümölcsös kerthez hasonlítja Italiát de re rustica című könyvében I, 2, 6: Non arboribus consita Italia est, ut tota pomaria videatur? Alma, körte, szilva, birs, naspolya, gesztenye, dió, olajbogyó és szőlőfürt csak a közönséges gyümölcs sorába tartoztak. Későbben a gyümölcsnemesitésére is nagy gondot fordítottak, nemkülönben a legnemesebb itáliai és külföldi fajoknak Róma vidékén való meghonosítására. Kiváló becsben részesültek Rómában : pir a Dolabelliana, Pomponiana, Se') Martial. XI, 32, 7: Hinc seras epidipnidas parabit. 2) Martial. III, 17, 1: Circumlata diu mensis scribilita &ecuudis. Scriblita v s cri bili ta sütemény, némelyek szerint meg torta volt. Plaut. Cat. Petron. 3) Mart. V, 79, 11: Mensae munera si voles seeundae, Marcentes tibi porrigentur uvae, Et nomen pyra quae ferunt Syrorum, Et quas docta Neapolis creavit, Lento castaneae vapore tostae ; . . Yinum tu faciès bonum bibendo, Post haec omnia forte si movebit Bacchus, quam sólet, esuritionem. Succurrent tibi nobiles olivae, Piceni modo quas tulere rami, Et fervens cicer, et tepens lupinus. Lamprid. in vita Alex. Sev. 37, 10: pomis vehementer induisit, ita ut secunda mensa illi saepius poneretur, unde etiam iocus exstitit non secundam inensam Alexandruua habere, sed secandum.