Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

56 nebb ételek voltak e nemből a bab és hagyma, honnan a Fabiusok és Caepiók (Kabii, Caepiones) neveiket kapták. Babbal, mint aféle nehezebb ételekkel a mesteremberek

1) és falusi népek

2) éltek. Vörös- vagy foghagyma szagunak lenni átvitt értelemben annyit jelentett a rómaiaknál, mint derék ember az ősöknek példányképei szerint. így adható meg Varró szavainak Noniusnál — valódi értelme: Ari et atavi nostri cum cdlium ac cepe eorum verba olerent, tavién optume animati erant. Későbben már megváltozott ez izlés és Naevius Priscian-nál azt mondja: Ut illum dii perdant, qui primam holitor (olitor=kertész) protulit caepam ; És Horác is az ő harmadik epodos-kt teljesen az allium iránti undorának kifejezésére készité. — Lencsével főleg a katonák éltek táborozás alkalmával (primo omnium lentes ferunt

3). Cato

4) a káposztát legjobban főzeléknek mondja: Brassica est, quae omnibus oleribus antistat ad omnes res salubre est. De a finomabb főzelékeknek, minők voltak a saláta és fűszernövények, az Ínyencek kedves eledelei, tenyésztése a kertészgazdaságnak egyik főgondját képezte. Későbben a* növény-ételekkel való táplálkozás mindinkább ritka lőn s azok helyébe a hus- és hal-ételek léptek. Marhahús, kecske-, bárány-, ürü és sertéshús mindennapi eledeleivé lettek a köznépnek. A sertéshússal való táplálkozás már korán volt elterjedve és a disznóhizlalás

5) a falusi gazda főgondjai közé tartozott, mely neki ünnepnapokon pecsenyét szolgáltatott : Sus erat in pretio — mondja Ovid. fast. VI, 179 — caesa sue festa colebant. Es Juvenal sat. XI, 83—

8ö : Moris erat quondam festis servare diebus Et natalicium cognatis ponere lardum, Accedente nova, si quam dabat hostia, carne. Azaz : hajdan szokásban volt ünnepeken és születésnapon szalonnát tenni fel az asztalra, úgyszintén fris húst, ha állatot áldoztak.

6) A szakácsmesterség a rómaiak kedvenc eledelének, a sertéshúsnak elkészítésében oly tökélyre emelkedett, hogy már 50-féleképen voltak képesek azt elkészíteni. • 4) Martial. X, 48. 16: faba fabrorum. 2) Hör- sat. II, 6, 63: 0 quando faba Pythagorae cognatasimulque Uncta satis pingui ponentur oluscula lardo. 3) Plut. Crass. 19. 4) De re rust. 156. 5) Cicero Cat. inai. de senect. XVI, 56: semper enim boni assiduique domini referta cella vinaria, olearia, etiain penaria est, villaque tota locuples est; abundat porco, haedo agno, gallina, lacte, caseo, melle. 6) Megjegyzendő, hogy születes napon, mely a Genius ünnepe volt, rendesen csak bort szoktak neki áldozni: Pers. II, 0: Funde in er um genio, és 5t virággal megkoszorúzni: Tibull. I, 7, 52. Cod. Cheod. 16, 10, 12: (Nullus) — Larem igne, mero Genium, Penates odore veneratus, accendat lumina, imponat tura serta . suspendat; mert a Genius Varró szerint (Censorinusnál de d. nat. 2) az élet principiuma. Különben-'Hofordult az is, hogy születésnapon az ünneplő iránti tiszteletből más valaki hozta az állati áldozatot. így Horác — od. IV, 11, 4 — Maecenás születés napján bárányáldozatot igér e szavakkal : ara castis Vincta verbenis avet immolato Spargier agno, vagyis: ara verbenis puris coronata, optat respergi cruore agni mactati.