Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

57 Plinius ugyanis — hist. nat. VIII. — mondja: Neque alio ex animali numerosior matéria ganeae (kurta-korcsma) ; quinqiuiginta prope sapores. A sonka perna, fôelô sinciput, lábak stb. finom elkészítésén kivül még egyéb részekből is. minők pl. a máj iecur, emlő sumen,

1) stb. a legfinomabb ételeket készítették a szakácsok. Hogy pedig a sertés mája izletesebbé váljék, fügével etették a sertéseket, innen: ficatum v. sycotum = fügével hizlalt máj. Továbbá füstölt disznőhns v. szalonna laridum, előlábak petasones. Különféle kolbászok, mint : farcimina, circeüi, bot elli, isicia (összeaprított húsból), tomaada ;

2) botidi cruore diMenti (véres hurka), és lucanica füstölt kalbász. Vadhúsból a vadkan aper volt kedvenc eledel, melye

1 egészen szoktak feltenni; azért mondhatá Juvenál (I, 140) : quanta est gúla, quae sibi totos ponti apros ! Horác az umbriai és lukániai

4) vadkanokat igen dicséri. Szokásban volt ezenkívül a vadkanból egyes részeket és darabokat is adni fel, ilyenek voltak a vadkanfőeleje sinciput aprugnum, a lumbi aprugniés vaddisznóból- callum aprugnum

6). Továbbá a nyul lepus, mely Martialis szerint (XIII, 92) a legjobb vadhús : inter quadrupedes glória prima lepus; a szarvas cervus, őzek capreae, mcgyorópölyük glires, vadszamár onagei-. Tollas állatok. Ezek tenyésztésével a köztársasági korszak két utolsó századaiban, különösen a vidéken, szorgalommal foglalkoztak a rómaiak és madárházakban (aviarium) tartván őket, kereskedést iiztek azokkal. A lex Fannia Sumptuaria (161. Kr. e.): nequid vaincre poneretur, praeter unam gallinam, quae mn esset altilis (hizlalt), legalább ezt látszik bizonyítani. Későbben még erdei madarakat és távolról beszerzett szárnyasokat is hizlaltak madárházaikban. — A lagopus hófajd, a scolopax szalonka, és a császárfajd attagen ionicus, melyeket a legfinomabbnak tartottak

7) : mindezek a vadászok kedvenc zsákmányát képezték. Belföldi hizlaló madarak voltak: a fenyves madár turdus, fog oly madár perdix, zöldike v. kerti sármány aves miliariae, figész billegény fieedula, fúrj coturnix. Külföldiek : a páva pavo, gyöngytyúkok aves vei gallinae Africae, Xumidicae v. Meleagrides

8), a fácánok phasiani v. tetraones

9), darvak grues, gólya ciconia, végre a lángmadár phoenicopterus (Flamingo), melynek nyelve igen keresett nyalánkság volt: lingua . . gulosis . . sápit, mondja Martialis XIII. 7. A vizi állatokat aránylag csak igen későn kezdték eledelül használni, mert a régi rómaiaknál a halétek majdnem teljesen ismeretlen volt, innen Ovidius — Fast. VI, 173 —: Piscis adhuc tili populo sine fraude *) Martial. X, 48, 12: sumen erit. , 2) V. ö. luven. X, 355. Martial. I, 41, 9. 3I V. 5. Mart. IV, 46, 8. XIII, 35. V. ö. Sat. II, 4. 40. — II, 8, 6. 5) V. o. Maerob. satura. III, 13, 12. 6t Cato Pliniusnál: hist. nat. VIII. 7) Plin. bist. nat. X, 68: maxime celëbratur. Meleagrides a rege szerint Meleager nővérei, kik testvérök halálát addig siratták, mig gyöngytyúkokká lettek, melyeket tőlük neveztek el. 9) Phasianus pastus = kizott fácán; ph. agrestis v. non pastus = sovány fácán.