Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

46 Alexander Severus császár őt asztalához vendégül meghívta, s oda illetlen ruhában jött volna, olyant kellett felvennie, minőt neki a császári ruhatárból kiadtak : ipse puerulus cum ad cenam ab Alexandvo esset rogatus in patris honorem, quod ei deesset cestis cenatoria ipsius Alexandri accepit. Hasonló esetet beszél el Aelius Spar ti a nus Septimius Severusról, midőn még ez magán ember volt : cum rogatus ad cenam imperátoriam palliatus renisset, qui togatus venire debuerat, fogam praesidiariam ipsius imperatoris accepit. Igen gyakran a háziúr magának tartá fen a szerencsét vendégeinek lakoma alkalmával diszes felöltőket kiszolgáltatni. A keleti népeknél is szokásban volt közönséges ruhájok helyett vendégségeknél len- vagy selyemből készült fehér ruhába öltözködni. A háziúr maga szolgált avval vendégeinek, mely nélkül részt nem vehettek a vendégségben. Azért olvassuk sz. Máté evangeliuma 22. részében a királyi menyekzős vendégségéről szóló példabeszédben, hogy ama vendég, kinek ily köntöse nem volt, a király parancsára kivettetett, mert nem tartá érdemesnek arra, hogy ilyennel megajándékozza. A rómaiak ezen asztali köntösei, vagyis a synthesis, posztó féle anyagból készültek, és csak igen lazán függtek a testen. Martialis

1) egyik epigrammjában egy hunyoritónak szemére lobbantja, hogy nem egyszer két synthesis-szel távozott háladatlanul azon házból, melynek vendégszeretetét élvezé : Et tectus laenis

2) saepe duabus abit. Mielőtt asztalhoz mentek, hogy az étkezés annál kényelmesebben történhessék, lábbelijöket (caJceus) levetették és a lectus alá állították, nehogy avval a drága pamlagtakarót bemocskolják, Ig}

T tehát mezítláb vagy pedig papucs-féle cipőben (soleae, sandedia), melyet azalatt lábukra húztak, feküdtek a lectus-ra, ha pedig ebéd után távoztak, ismét a rendes lábbelit vették fel. Ezenkívül még szokásban volt a vendégeknek, kik ebédre jöttek vizet hozni, kezeiknek, sőt még lábaiknak megmosására is,, kiváltképen ha valaki még nem fürdött volna. Ez pedig, mint keleten egyáltalában, a vendégek iránt tanusitott udvariasság jele volt. Azért sz. Lukács evanIn luscum furem : epigr. VIII. 59. 2) A la en a régi római köpeny, melyet a fiamén carmentalis szokott viselni, és egy fibula (csati tartott össze. Megfelelt a görög chlaina-nak. mely vastag gyapjúszövet volt és zordon időjárásban használták, s mint a görögök a chlaina-t, ugy ezt is a rómaiak kétszeresen szokták összehajtani. Valamint Homer hősei chlainaban jelennek meg, ugy a latin költők hősei is 1 a e n a-ban. így pl. Aeneas a hős (Verg. IV. 2(i2.l : .... atque illi stellatus iaspide fúlva Ensis erat. Tyrioque ardebat murice laena Demissa et humeris és Hannibal (Silius Italicus XV, 424) : . . . . Fraternum laena nitebat Demissa ex humeris donum .... A császáriSiorszakban a laena már általánosan használatban volt felöltő vala. mert különféle alakban (brevis iaenal férüak és nők egyaránt viselték. A skarlát (coccina laenal és biborszinüt különösen akkor szokták magukra veuni, ha cena-ra mentek.