Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

47 geliuma 7. részének 44. versében olvassuk, hogy Üdvözítőnk Simon farizeusnak gyengéden szemére lobbantja, hogy vizet lábaira nem adott. Továbbá vendégség alkalmával még különféle olajokkal és illatos kenőcsökkel is szokták a rómaiak magukat megkenni, és számos példával lehetne bebizonyítani, hogy e tekintetben sem voltak ők fukarok. P 1 ut a r c h u s Galba császár életének leírásában (19) beszéli, hogy midőn egykor Nero császár egy fényes vendégség alkalmával igen drága kenőcsöket használt, és azt tartá, hogy valami rendkívüli fényűzést gyakorolt ez alkalommal, mivel az ott jelenlevő Othonak nem csak fejét, hanem egész testét is avval bőven elárasztá : másnap Otho vendégeié meg Nérót saját házában, a midőn az ebédlő padlázatára alkalmazott arany és ezüst csövecskékből (ttűrnli) oly nagy bőségben árasztá a drága olajakat és kenőcsöket, hogy nem csak a vendégeket, hanem még a padlót is elöntötte : ferunt quodam tempore Othonem, quum a Nerone esset pretiosissimo unguento aspersus, quo is se unxerat, postridie convivio accepto domi suae Nerone, subito variis ex partibus argenteos aureosqae aperiusse tubulos, qui aquae instar unguentum effunderent. Fennebb, midőn Nasidienus vendégségéről szóltam, már emlitve volt. hogy hányan szoktak vendégség alkalmával egy lectuson rendesen feküdni ; hogy melyik volt a háziúr v. házigazda helye, s melyik a locus consularis, vagyis a díszhely. Most csak azt akarom még a mondottak kiegészítésére megjegyezni, hogy a vendégek mindegyikének helyét maga a háziúr jeleié ki azáltal, hogy mindenkit saját helyére vezetett. A vendégnek jó barátjai, kiket ez a vendégségre magával hozhatott, valamint a hívatlan vendégek ('porasiti), kiknek neve umbrae volt, mert ugy követték embereiket, mint az árnyék a testet ; vagy pedig mivel oly alkalmatlanok voltak, mint a légy. muscae is neveztettek : mindezek a lectus imus-on szokták helyeiket elfoglalni. Kivételt láttunk azonban Nasidienus vendégségénél, hol a lectus mediuson Maecenas a közepén, alatta és fölötte pedig egyegy umbra fekszik. A császári korszakban már külön rendezők voltak, kik a vendégség körül mindenre felügyeltek és a háziúr (dominus) gondjait magukra vállalták. Az ily rendezők neve volt : magister convivii v. cenae. Miután a vendégek helyeiket elfoglalták, mindegyik egy étkező-lapot kapott, mely a felhordandó ételek jegyzékét tartalmazá. Ezután az ivócsészéket rakták a vendégek elé. Suetouius (in vita Claudii 32) mondja, hogy egy előkelő római Claudius császár udvari személyzetéből, mivel azon gyanú érte őtet, hogy a vendégségnél eléje helyezett arany ivópoharat (scyphus) ellopta, másnap ismét hivatalos volt, de most már csak agyagpoharat (colicem) tettek eléje : Convivae. qui pridie scyphum aureum subripuisse existimabatur, revocato in diem posterum calicem íictilem apposuit. A rómaiak három-féle ivóedényeket használtak : poharakat, csészéket, szarvakat. A poharakhoz tartozik az épen emiitett scyhus, melyről Horác

1) ») Od. 1, 2 7, 1 : Natis in usum laetitiae scyphis . . . Epod, IX. 33 : Capaciores affér hue, puer, scyphos.