Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891
45 gőjétől megfosztott pamlag párna hirtelen összeesett, az étkező vendégek pedig egész váratlanul az asztal alatt hevertek : multis vilioribus amicis folles pro accubitis sternebat, eosque reflabat prandentibus illis, ita ut plerumque subito sub mensis invenirentur prandentes. Ez azonban az erkölcsileg mélyen sülyedt császár közönséges kedvtöltéseinek csak egy szerény kis része volt. Volt idő, midőn a város legelőkelőbb polgárait szokta asztalához meghívni mértéktelen ivásra : Praefectum urbicum saepe post cenam ad potandum vocabat adhibitis et praefectis praetorio, ita ut, si recusarent, magistri officiorum eos cogerent. Ellenben nagy gyönyörűsége telt abban, ha az ugyn. élősködőket megtréfálhatta. Egy alkalommal elefántcsontot, viaszt, üveget, fát vagy köveket adatott fel vendégeinek étel alakjában : parasitis in secunda mensa saepe ceream Cenam saepe ilgneam, saepe eburneam, aliquando fictilem nonnunquam vei marmoream vei lapideam exhibuit. Némelykor pedig fénytől ragyogó ebédlője forgatható padlázatárói oly mennyiségű virágokat hullatott alá vendégeire, hogy a szánandók azoktól teljesen elborittatának és némelyek meg is fuladtak : oppressit in tricliniis versatilibus parasitos suos violis et floribus sic ut animam aliqui effllaverint, cum erepere ad summum non possent. Midőn a rómaiak fürdés után asztalhoz mentek, az évszakok változásai szerint melegebb vagy könnyebb ruhát szoktak viselni, melyet csak asztalnál használtak és vestis cenatoria vagy egyszerűen synthesis-nek neveztek, melyet azonban az étkezés tartama alatt a körülményekhez képest többször is felváltottak. Azért Martial is költő egyik epigrammjában (V, 80) Zoilus-t ruhájával kétkedőnek csúfolja, mert ebéd alatt feltűnően sokszor váltott synthesist : Undecies una surrexti, Zoile, cena, Et mutata tibi est synthesis undecies. Az ily ruhának, mely tulajdonképen toga volt, szine zöldes (prasina síjnthesis), vagy igen gyakran fehér (cenatorium album) volt, különösen ünnepségek alkalmával vagy pedig ünnepnapokon. Mint a keleti népeknél, ugy a rómaiaknál is büutetésre méltó meggondolatlanság volt synthesis nélkül, vagy pedig a szin elhanyagolásával jelenni meg vendégségnél. Cicero a V a t i n i u s ellen tartott beszédjében ennek bünül rója fel, hogy fekete tógában jelent meg, liabár oly vendégségre volt hivatalos, mely temetés alkalmából (halotti-tor) adatott. Mi több : Furiával hasonlítja őt össze, ki ha megjelenik, csakhamar rémülésbe ejti az összes társaságot. „ . . . ilhid. etiam scire ex te cupio, quo eonsilio, aut qua mente feceris, ut in epulo Q. Arrii familiaris mei, cum toga pulla accumberes . . . Qu is unquam in luctu domestico, quis in funere fa miliari cenaeit cum toga pulla ? Cui de halneis exeunti, praeter te, toga pidla unquam data est? Cum tot hominum millia accumberent, cum ipse epuli dominus, Q. Arrius, alhatus esset ; tu in templnm Castoris te cum C. Fidido atrato. ceterisque tuis furiis funestum intidisti. Julius Capitolinus (39) a két Maximinus életirója mondja, hogy az ifj. Maximinus, midőn még ifjú korában atyja iránti tekintetből
