Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

43 nem minden népnek meg vannak a saját szokásai és hogy végre is sok dologban minden a szokástól függ. Különben ha más népeknek étkezéseiknél előforduló szokásait tekintjük, ugyhiszem könnyen elnézők leszünk a rómaiak szokásai iránt. Mi ülünk az étkezésnél, a rómaiak pedig feküdtek. A törökök keresztbe vetett lábakkal a földön ülnek ; a japániak térdelnek. Nálunk többen esznek egy asztalnál ; Cbinában minden egyesnek külön asztala van. Nálunk a hust megfőzik v. megsütik és fűszerezik ; a tatárok nyersen eszik azt, mert másképen nem izlik és nehezen képesek megemészteni. Mi ha ismerőseinket vagy jó barátainkat asztalunkhoz meghívjuk és velük együtt étkezünk, kínáljuk őket, hogy egyenek és velük együtt étkezünk és társalkodunk -, Chinában az illem követeli, hogy a háziúr távol legyen az asztaltól. Hajdan Francziaországban, ha királykoronázás volt, a birodalom nagyai lóháton szolgáltak az asztal körül. Habár e felhozott néhány idegen szokás magában véve is elégséges volna a rómaiaknak asztal mellett való fekvésök fölötti csodálkozásunkat csökkenteni, mégis tán nem leend fölösleges igazolásukra más körülményeket is felhozni, melyek a rómaiaknak szokását, asztal mellett feküdni (accumbere, discitmbere, accnbare), sok tekintetben menteni látszanak. Először is tudnunk kell, hogy e szokást a rómaiak Ázsiából vették át, s hogy még más észszerű oka is forgott fenn e szokás meghonosításának, mely nem idegen szokásnak puszta utánzása volt, hanem a körülményeknek mintegy szükséges követelménye. Tudjuk, hogy a rómaiak közvetlenül a főétkezés előtt fürödtek. Már pedig azt tapasztalásból is tudhatjuk, hogy a test fürdés után nyugalmat igényel : ők tehát fürdés után ebédlői pamlagaikra feküdve, melyek sokban hasonlítottak a korunkbeli nyugágyakhoz, hordatták fel maguknak az ételeket. Innen magyarázható annak oka is, hogy az ebédlő termek (triclinia) igen gyakran a fürdőszobák mellett (nymphaeum vagy: nymfeum, nymfium) léteztek. Ezenkívül még más okaik is voltak a rómaiaknak a cena előtti fürdésre. A fürdés ugyanis étvágyat szokott előidézni, meleg tartományokban pedig mint tudva van, igen gyakran té^degesen kell közreműködni az étvágy felgerjesztésére. De a fürdés azon előnye mellett, hogy étvágyat kelt, a tagokat el is gyengíti : mely körülmény azután az étkezésnél való fekvést okozhatta, mely helyzet sokkal alkalmasabb az ülésnél. Mihelyt pedig a rómaiak e szokást általánosan befogadták azóta az ülés már csak a gyász és szomorúság jelévé lett azoknál. Az ifj. C a t o, mint Plutarchus (Cato min. 56) beszéli, sohasem étkezett másképen, mint ülve, mióta Caesar Pompeiust Pharsalus mellett (Kr. 48) megverte : és sohasem feküdt, kivévén az alvásnál : Cenabat . . . sedens ; nam post Pharsalicam calamitatem priori id luctui addiderat, ut numquam nisi dormiendi causa accumberet. A mit az asztalok egyszerű alkatának idővel történt megváltoztatásáról és az e körül kifejtett fényűzésről már fennebb elmondottam, ugyanazt lehet majdnem állítani az ebédlőpamlagokról (lecti) is. Kezdetben