Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

40 magyarázhatjuk Cicero szavait a Verres elleni beszédben (IV, 59, 131) : mensas Delphicas e marmore, valamint Martialis (epigr. XII, 67, ad Amaenum fraudulentum venditorem) e verssorát: Argentum atque aurum non simplex Delphica portat. A monopodium, melyről Plinius (Hist. nat. XXXIV. 8.) mondja : Nam . . . monopodia Cn. Manlium Asia devicta primum invenisse triumpho suo, quem duxit urbis anno 567-o, L. Piso auctor est, ez egylábú kis asztal (gyámkö-asztalka) volt, melyre ivópoharakat vagy más apró dolgokat szoktak ráállitani.

1) Régi időben, midőn a rómaiak erkölcsei még egyszerűek voltak étkezésnél kemény padokon ültek, hasonlóan Homerus hőseihez, vagy pedig Varró szerint, mint a spártaiak és krétaiak

2). Későbben azonban megszokták kis pamlagokon (lectus, lectulus) feküdni, mely szokás Ázsiából származott át hozzájok ; de a nők még mindig a régi szokást tartották, habár későbben, különösen a császári korszakban e tekintetben is, mint sok másban, nagy változás állott be. Azért panaszkodik Valerius Maximus (Et, 1. 2,) hogy ezen ősrégi szokást most csak a Capitoliumon az istenek és istennők vendégségeinél veszik még figyelembe, mivel illendőbbnek tartják az istennőknek, mint a római nők példáját követni, kiknél e szokás már kihalóban van : Quod genus severitatis aetas nostra diligentius in Capitolio, quam in suis domibus servat : videlicet. quia magis ad rem pertinet dearum quam mulierum disciplina contineri. Ugyanezen iró az idézett helyen még azt mondja, hogy az istenek és istennők tiszteletére adatni szokott ünnepélyes vendégségek alkalmával az istenek az emberek szokásai szerint cselekedtek ; mert Jupiter pamlagon fekszik, Juno és Minerva ellenben székeken ülnek : Feminae . . . sedentes coenitabant : quae consuetudo ex hominum convictu ad divina penetravit. Nam Jovis epulo ipse in lectulum, Juno et Minerva in sellas ad coenam invitantur. A rómaiak ugyanis, ha az állam nagy veszélyben forgott, vagy pedig ha valamely fontos dolog megkívánta, az istenek tiszteletére hála fejében, vagy pedig hatalmas segitségök megszerzésére ünnepélyes vendégségeket szoktak tartani, melyet lectisterniunfi)-uak neveztek. Ennek rendezésére egy külön, hét személyből álló papi testület volt felállítva, melynek neve septem viri epulones volt, kik azon templomban, hol ezen lakoma épen megtartatott, pamlagokat és székeket állítottak az asztal körül, párnákkal és teritökkel látván el azokat, mire az istenek szobrait a pamlagokra fektették, az istennőkéit pedig a párnás székekre : az ételeket azonban az emiitett vallási szolgák maguk költötték el bálványaik helyett. Az istenek pamlagainak neve pulvinaria, az istennők székeinek pedig sellae volt, miért ezen szertartások sellisternia is neveztettek. M V. ö. Marquardt, VII. 391. 1. 2) Isid. orig. 20, II. 9 : apud veteres Romanos non erat usus accubandi, unde et considéré dicebanfîft. Postea, ut Varró ait de vita populi Romani, viri discumbere coeperunt, mulieres sedere. 3) Sternere lectum = az ebédlö-pamlagot elkészíteni.