Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

24 oinnés ante lucernám claudi iiissit, ne quid per noctem seditionis oriretur.

1) E rendelet azonban csak a nyilvános fürdőkre vonatkozott, és magán fürdőket, melyek igen sok tekintetben kényelmesebbek voltak, nem érintett. Későbben, különösen midőn a római nemzeti ősrubát letenni kezdették, a fürdés rendszere egészen megváltozott; mert épen az emiitett okból nem tartották már oly szükségesnek: régente azonban ritka napon mulasztották azt el a rómaiak. Ide járult, hogy a fürdés Rómában nagyon olcsó volt

2), egészségés és a test tisztántartására nagyon szükséges : minélfogva nem is csodálhatjuk, hogy nagy előszeretettel ragaszkodtak ahhoz és hogy abban egyszersmind kedvöket lelték. Ha mégis néha megtörtént, hogy a fürdést egyesek, vagy többen elhanyagolták, ugy ez egyszerűen hanyagságból vagy más fontos okoknál fogva történt; pl. ha valaki épen gyászolt, vagy pedig valamely szerenesétlenség történt : mely utóbbi két esetben általános szokás volt a fürdéstől magát megtartóztatni, miért a remekirók is a (jijász fogalmát sokszor a squalor és sordes szókkal jelelik. Azonban a köztársaság régibb korában, midőn még legtöbben falun laktak és a földmüvelés munkáját csak ünnepeken szakították félbe, a rómaiak a fürdést csak mellékes dolognok tekintették. Rendesen csak karjaikat és lábszáraikat szokták naponként megmosni, este, midőn a munkát bevégezve, hazatértek ; teljes fürdőt pedig csak minden kilenczedík napon szoktak használni, midőn vagy vásárra, vagy állami ügyekben tartandó gyűlések miatt a városba jöttek. Idevonatkozólag mondja 8 en e c a (ep. 86, 12) : (Scipio) non cotidie lavabatur. Nam, nt ahmt, qui priscos mores urbis tradiderunt, brachia et entra cotidie abluebant, ceterum toti nundinitj lacabantur. Az erre szolgáló helyiség a mosóház (laratrina) volt, melyet a konyha mellé volt szokás épiteni, hogy a meleg vizet vizvezető segéFlavii Vopisei: Tacitus 10, 2. 2) Rómában egy-egy fürdésért a férfiak közönségesen egy q n a d r a n s-t 0 4as) a nők többet, a gyermekek pedig semmit sem fizettek, Horat. sat. I. 3, 137 : Non longum faciam, dum tu quadrante lavatum Rex ibis . . . Martial. III. 30, 4 (Ad Gargilianum) : Unde datur quadrans? Ennélfogva Seneca (ep. 86, 9) a fürdést csak res quadrantari a-nak nevezi. Alex metalli vipasceus i s szerint (V. ö. Marquard. VII. 273 1.) a fürdők bérlői többet követelhettek : Conductor a viris singulis aeris semisses et a mulieribus singulis aeris asses exigito. Excipiuntur liberti et servi . . . item impuberes et milites. Továbbá luven. II, 152 : Nec pueri credunt, nisi qui nondum aere lavantur ; azaz: még a gyermekek sein hiszik azt (t. i. Esse aliquos mânes et subterranea régna stb.) kivévén a kik még fürdőpénzt nem fizetnek, vagyis : csecsemők (infantes). — A mi tehát a fürdőpénzt (b a 1 n ea tic um) illeti, látszik, hogy az általános szabály nem mindenütt volt alkalmazásban, még magában Rómában sem. Lusitaniában pedig a Metallum Vipascense-ben a fentebbi idézet szerint a férfiak egy fél, a nők egy egész as-t fizettek ; a szabadosok és rabszolgák. csecsemők ésTcatonák semmit. Bolognában (Eononia) pedig még a gyermekek sem voltak mentesek. Mivel Rómában a küzös fürdők mellett még külön fürdők is léteztek, e körülmény is bizonyára befolyt a fürdőpénz fizetésére.