Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

15 közepette sem tévesztették szem elöl a tisztesség követelményeit. A férfiak soha sem feledkeztek meg tisztelettel hajolni meg a valódi római no erényei előtt és érdemeiért neki hálával adózni, mit meg is érdemelt addig, mig a tisztes viseletet, e drága kincset szem előtt tartotta : mert akkor szelídség és szerény magaviselet jellemezték társalkodását, melyet szigorú fegyelem és okosság szabályozott. Az öregek fiatal emberek jelenlétében, a szülök gyermekeik körében oly nagy elővigyázattal voltak beszédjeikben, hogy soha sem mondtak olyasmit, mi azok elméit előítéletekre, vagy sziveiket tilos szenvedélyekre ragadhatta volna. Mert meg voltak győződve, hogy a rossz példa befogadására a gyermeki sziv nagyon hajlandó : és azt vagy utánozza, vagy pedig megvetésére használja azoknak, kiktől származik. Azért a belátó szülök gyermekeik iránti szeretetüket nagyon helyesen tudták mérsékelni a tisztelet bizonyos nemével, nielylyel irántuk viseltettek, hogy szülői rendeleteik iránt ismét annál nagyobb tiszteletet szerezzenek. Habár tagadni nem lehet, hogy társalkodás közben már akkor is fordultak elő mindennemű kétértelmű, éretlen, Ízetlen sőt féktelen, illetlen és szemérmet sértő beszédek, hizelkedések, káromkodások és rágalmazások, melyek nem ritkán egyenetlenkedésekre, kölcsönös sértegetésekre és czivakodásokra adtak alkalmat ; ily kitérések azonban a becsületesség útjáról mégis csak az alávaló és jellemtelen embereknél voltak tapasztalhatók, kik szenvedélyeiken uralkodni nem tudtak. Ily gonosz és veszélyes embereknek némi jellemzését adja Horatius (Sat. I, 4.) ama leirásával, melylyel honfitársait távol tartani iparkodik az azokkal való társalkodástól : Ki távoli barátját megszólja, ki azt idegen támadás ellen védelembe nem veszi : ki kedvét leli abban lia mások rovására hangos hahotákat keltezhet s igy örül, lia mások élczeskedőnek tartják ; ki nem átalja hazugságokat koholni ; ki titkot megőrizni nem képes : az olyant méltán nevezhetni veszélyes és gonosz embernek, kitől óvakodnotok kell o rómaiak és kerülni társaságát: Absentem qui rodit amicum ; Qui non defendit alio culpante solutos Qui captat risus hominum famamque dicacis ; Fingere qui non visa potest, commissa tacere Qui nequit : hic niger est, hune tu, Romane caveto. Az ezen csarnokokban szokásos társalkodáson, játékokon és egyéb rendes kedvtöltéseken kivül még más testmozgásokat is gyakoroltak itt, t. i. gyalog sétát és kocsikázást, vagy pedig gyaloghintón vitették magokat. Ha a nők gyülekeztek itt össze, beszélgetéseikkel mulattatták egymást, vagy pedig férjeik társaságába elegyedtek és azoknak szórakozásaiban osztozkodtak. Szóval az emiitett csarnokokban mindenki saját módja és tehetsége szerint töltötte el idejét. E délutáni szabad időt a kereset nélkül szűkölködő költők is fel szokták használni, hogy elméjök szüleményeit nyilvánosságra hozhassák. Azért mondja Ju ven a lis (Sat. I. 9—14), hogy Fronto sétálóhelyei és