Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

14 csarnokai már régóta tildják és echo gyanánt viszhangozzák az Aeolus«, Aeacus- és Centaurokról szóló meséket, valamint a többi közönséges költök által elszavalt darabokat ! . . . Quid agant venti, quas torqueat umbras Aeacus, unde alius furtivae devehat aurum Pellículae, quantas iaculetur Monychus ornos, Frontonis platani convulsaque marmora clamant Semper et assiduo ruptae lectore columnae: Expectes eadem a summo minimoque poeta. A csarnokok és folyosók közelében voltak a könyvtárak (bibliothecae

1). Itt foglalkoztak a tudósok olvasás- és tanulással, és itt tartották tudományos értekezleteiket. A könyvtárak kiválóan szolgáltak a szellem kiművelésére. Az állam nagy férfiai, kik a tudományokat és szépmüvészeteket nemcsak pártolták, hanem azokkal ténylegesen maguk is foglalkoztak: számos könyvtárakat állítottak fel a tudósok számára, melyeket a tudományok kedvelői is egyaránt látogathattak. Könyvek és könyvtárak a régi időben igen költséges dolgok voltak, lia meggondoljuk, hogy a könyvnyomtatási mesterség még akkor nem volt feltalálva, mely körülmény természetesen a könyvek értékét rendkívül emelte. Mi a könyvek kiállításának mesterségét illeti, mindenek előtt megjegyzendő, hogy e művészet eredetét tekintve, nem római, keletről, nevezetesen Alexandriából származott. A Ptolomaeusok idejében élő alexandriai philologusok a város tanítóíntézetein és könyvtáraiban a régi rendszertől egészen elütő dolgokat létesítettek, a mennyiben a „könyvet" az irodalom és tudományosság tulajdonképeni képviselőjévé tették. És így lön ez későbben Rómában is, mely nyugaton lön a tudomány központjává. Ami az iróanyagokat illeti, régi időben mind a nyilvános, mind a magánéletben különféle dolgokat használtak az írásra. Ilyenek voltak a : kő, érez, különösen bronz, vászon (linteum), mire a régi libri lintei, vagyis vászonra jegyzett római hivatalnokok legrégibb lajstromai emlékeztetnek. Ezeken kivül gypszszel bevont fatáblák (album) ís szolgáltak az írás czéljaira, főképen nyilvános okmányok kiállítására, és hirdetésekre. Katonai okmányokat (tabulae honestae missionis), polgárjogot adományozó leveleket és hasonlókat bronztáblákra szokták iktatni, mi ugy történt, hogy két vagy több táblát gyürük segélyével összefűztek, honnan azután ezen elnevezésök keletkezett : Diphtycha, Triptycha, Polyptycha stb. Igen hosszú ideig tartó használatnak örvendtek a viasztáblák (tabulae cereae, v. ceratae), melyek ugy készültek, hogy vékony fatáblácskákat előbb viaszszal bevontak s mindegyiknek egyik felét beírták : mire a táblácskákat ugy rakták össze, hogy azoknak be nem irt része kivül esett. Hogy pedig a beirt rész el ne sikálódjék, az egyes táblácskákat oly magas szélekkel 1) Az első könyvtárak Rómában görögök voltak. Már A e m i 1 i u s Paulus hozott magával Macedóniából görög könyveket, utánna Sulla Athenae-ből, Lucullus Ázsiából. Atticus-nak könyvtára részben görög volt, mint Ciceró-é is az ö Tuscula. numa- és Cumanum-ában.