Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

12 gyönyörűbb görög képszobrokkal és festményekkel kitöltve, melyeket a g y m n a s i u ni és a c a d e m i a diszes elnevezésekkel ruházott fel. Különben falusi villájának ilyetén berendezésére Cicerónak nagyon is szüksége volt, hogy t. i. tudós barátaival, kik hozzája ide tódultak, célszerűen tarthassa bölcselkedési értekezéseit. A délutáni első órákat többnyire e folyosókon és csarnokokban szokták eltölteni a rómaiak, egyedül vagy társaságban, kiki saját jelleme és hajlandósága szerint. A társalkodó beszélgetések — úgymond Cicero

1) — közönségesen saját vagy állami ügyekről folyjanak, vagy tudományos tárgyakról is; mihelyt pedig másfelé hajolnának, azonnal eredeti rendeltetésökre keli azokat visszaterelni De mivel az emberek Ízlései igen különbözők, jól szükséges kiszámítani, hogy untatás nélkül, mily hosszura nyújtsa az ember beszédjét. Óvakodni kell mindig az egyedül való beszélgetéstől : mert mindenkinek egyenlő joga van a beszédre: Habentur autem plerumque sermones aut de domesticis negotns, aut te republica, aut de artiwn studiis atque doctrina. Danda igitur opera est ut etiam si aberrare ad alla coeperit, ad haec recocetur oratio : sed, utcunque aderunt : neque en im omnes iisdeiu de rebus, nec omni tempore, nec similiter delectamur. Animadvertendu

m est etiam, quatenus sermo delectationem habeat : et, ut incipiendi ratio fuerit. ita sit desinendi modus. Továbbá arra kell ügyelni, hogy komoly dolgokról komolyan, tréfás dolgokról tréfásan folyjék a beszéd. De leginkább kell vigyázni, hogy olyasmit ne beszéljen valaki, mi erkölcsi fogyatkozást árulna el; pedig semmi sem képes ily hibát a beszélőben könnyebben felfedezni, mintha távollevőket megszólna, ócsárolna vagy nevetségesekké tenne: Ac videat in primis, quibus de rebus loquatur: si seriis, severitaten adhibeat ; si iocosis, leporem. In primisque provideat, ne sermo vitium aliquod imiicet inesse in moribus : quod macimé tunc sólet evenire, cum stúdiósé de absentibus detrahendi causa, aut per ridiculum aut sec ere, maledice, contumelioseque dicitur. Arra is kell törekednünk, hogy beszédeinktől távol maradjon minden szenvedély, harag, irigység stb ; ellenben kikkel társalkodunk, azokuak a barátság és nagyra becsülés jeleit kell mutatnunk : perturbationes fugiamus ; idest motus animi nimios . . . eiusmodi motibus sermo debet vacare, ne aut ira existât aut cupiditas aliqua . . . appareat. Maximeque curadum est ut eos, quibuscum sermonem conferemus, et vereri et diligere rideamur. Végre a legnagyobb visszásság látszik abban, ha valaki dicsekszik, és szép dolgokat mondana önmagáról, melyek nem igazak ; igy ugyanis az ember mindenki előtt nevetségessé teszi magát és gyűlöletessé : Deforme etiam est de se ipso praedicare, falsa praesertim, et cum írrisione audientium imitari militem gloriosum. Ilyenek voltak az alapelvek, melyeknek minden értelmes és erénykedvelő ember a másokkal való társalkodásban hódolt. Ok nemcsak mindent kerültek mi a jó erkölcs- és illemmel ellenkezett, vagy ami sérelmes lehetett volna; hanem még a tréfás és vigkedélyü társalkodások !) De officiis I, 37. 38.