Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

105 lyeket a sirok fölött volt szokás emelni. Ez oszlopra volt feljegyezve neve a vendégnek, kinek pamlaga előtt állott, metyet egy pislogó halotti lámpa csak halványan volt képes megvilágítani. A szolgálatot is egészen feketére befestett rabszolgák végezték, kiknek a holtaknak árnyait kelle feltüntet­niök. Ezek pedig legelőször is az asztal körül borzasztó halotti táncot járának, minek végeztével a vendégekhez mentek szolgálataik teljesítésére. Ételeket csak olyanokat hordtak fel, melyeket temetések alkalmával a halottaknak szoktak volt áldozni. Még a tálak is, az összes asztali edé­nyek — minden fekete volt és csak szomorúságot látszott hirdetni. Ezenfelül mindenütt síri csend. Egyedül Domitian beszélt az asztali társasággal, de csak holtak- és gyilkosságokról. Könnyen megérthető, mily borzasztó félelmet idéztek elő mindemez intézkedések a jelen voltak kedélyeiben, miután tudták, hogy mily ke­gyetlen természete van a császárnak. Végre hazakísérteté őket, de nem saját szolgáik által, hanem idegenekkel, kik kocsin vitték őket. Midőn megérkeztek, csak akkor kezdtek ismét magokhoz térni és szabadabban lélekzeni; de alig hogy megérkeztek már is mindegyiknek egy hírnököt jelentettek be a császártól. Most már biztosra vették, hogy ezek a halál­itéletet hozzák meg számukra. Azonban a császár az ajándékokat küldte vendégei után, mindazt, mi az asztalon állott vala : az egyiknek pl. az oszlopok egyikét, melyek ezüstből valának; a másiknak ezüst edényt stb. mely ajándékok mellett még ama fiuk is voltak, kik minden egyes ven­dégnek az asztalnál szolgáltak, de most már nem gyászos alakban, hanem a legszebben felöltözve és kicsinosítva. Midőn Cleopatra M. Antoniust és kíséretét Tarsusban néhányszor megvendégelé, mely alkalommal a vendégség mindannyiszor uj Ízléssel volt kiállítva, hadvezér vendégét fényes ajándékokkal szokta tetézni. Va­lahányszor Antonius hozzá vendégül volt meghiva, neki ajándékozá a drága kövekkel kirakott asztali edényeket és a gazdag aranyhímzésű bi­borszőnyegeket, melyeket a vendégségnél használtak. Barátainak pedig kik nem csekély számmal voltak, mert mindannyiszor tizenkét asztalnál étkeztek, az ebédlő pamlagokat ajándékozá oda, melyeken a vendégségnél feküdtek, valamint amaz arany tálakat, melyekben nekik az ételeket nyúj­tották. Ha pedig távoztak, az előkelőbbek minden alkalommal gyaloghin­tókat kaptak rabszolgákkal, kik azt vitték ; az alsóbbrendüek, fényesen felkantározott lovakat, azonfelül egy fiatal szerecsen-rabszolgát, ki egy­szersmind a vendégeket fáklyával hazakísérte. Verus császár egy általa adott lakománál a legfinomabb ételeket és borokat adta fel vendégeinek, kiknek száma ez alkalommal tizenkettő volt. És mindegyiknek odaajándékozá az ifjú rabszolgát, ki neki a bort töltö­geté és azt, ki az asztalt terité, úgyszintén minden asztali szert. Továbbá ugyanoly négylábú állatokat és madarakat, minők az asztalra étkekiil lőnek feladva ; még az ivó-csészéket is, melyek aranyból, ezüstből és kris­tálból készültek és drágakővekkel voltak kirakva. Minden ivásnál egy ily becses ivócsészét kaptak a vendégek és a hányat nekik hoztak, annyit

Next

/
Thumbnails
Contents