Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1891

106 el is vihettek. Koszorúkat is kaptak, más évszakokból diszlő virágokból, melyek aranyszalagokkal voltak összekötve, úgyszintén drága kenőcsökkel telt arany szelencéket ; végre odaa.jándékozá mindegyiknek amaz ezüstözött kocsit is, az öszvérekkel és kocsikkal együtt, melyeken haza mentek. Ezt Julius Capitolinus a császár életirója igy irja le : Et notissimum eius convivium, in quo . . , duodecim accubuisse dicitur. Donatus autem pueros decoros, qui ministrabant, singulis, donatos etiam structores et lances singulis quibusque, donata et viva animalia vei cicurum vei ferarum avium vei quadrupediUm, quorum cibi adpositi erant, donatos etiam calices singulis per singulas potiones . . . quoties bibitum est ; data etiam aurea atqne argentea pocula et gemmata, Coronas quin etiam datas lemniscis aureis interpositis et alieni temporis floribus, data et vasa aurea cum unguentis ad speciem alabastrorum, data et vasa aurea cum mulabus et mulionibus cum iuncturis argenteis, ut ita de convivio redirent. És mindez hat millió sestertiusba került : omne autem convivium aestimatum dicitur sexagies centenis milibus sestertiorum. Ha a vendégség véget ért, ugy azok. kiknek erre idejök volt, sétálni mentek, vagy pedig a háztartás körül intézkedtek és maguk elé bocsátották családjukat. A szabadosok és rabszolgák uroknak jó éjszakát kivántak, mire mindenki lenyugodott. A rómaiak a legrégibb időkben szalmán vagy szénán és leveleken aludtak, teritőik pedig állatok bőrei voltak, melyeket egyszersmind rnatrácok gyanánt is használtak. De épen ezen rómaiak, kik kezdetben egyszerű és szegényes életmódot éltek, lassankint oly kényesekké és gyönyörhajhászókká lettek, hogy nem elégedtek meg az élet minden kényelmével bőségesen rendelkezni: hanem az asztalnál való pazar költekezést az öltözködés- és építkezésben való fényt stb. a legnagyobb fokra emelték. —Hogy vés:re némelyeket alvó ágyaikról is megemlítsek, tudnunk kell, hogy azok igen hasonlítottak étkező pamlagaikhoz és csak kevésben különböztek azoktól. Mert mindkettő neve lectus volt, csakhogy az ebédlő pamlag triclinaris-nak, az alvóágy pedig lectus cubicularis-nak nevezteték. Mindkettő közösen megegyező tulajdonsága volt, hogy állványuk fából vagy ércből való volt. A fa-állvány sokszor érclábakkal volt ellátva, vagy pedig elefántcsonttal, kagylóval és nemes érccel mesterségesen kirakva. Az állvány fölé párnakötők (fasciae, institue, restes) voltak alkalmazva, melyeken a gyapjúval, tollal, náddal és szénával vagy más efélével kitömött matrác (torus, culcita) nyugodott. Fej alá egv vagy több kisebb vánkos szolgált (pulvinus, cerricolia). A matrác fölé takarókat (stragula, vestes stragulae) teritettek, melyek a gazdagoknál biborszinüek voltak és hímzettek. Toralia neveztettek a lectus azon szőnyegei, melyek a torus-tói egész a padozatig leértek. A lectus cubicularis nyugalom- és alvásra szolgált s csak annyiban különbözÖTT az ebédlőpamlagtól, hog}

T magasabb volt, miért lépcsős, zsámolyon kellett felszállni, és nem ritkán egyik oldalon az ágy hosszával egyenlő védő-háttal, pluteus, volt ellátva, mig másik nyitott oldala a sponda