Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1890

9 lódott, ez szabadon dolgozta fel azt, a mi az uj hit szelleméből körébe tartozott." A lovagság szelleme ugv amint az a lovagregényekben nyilvánul tehát a keresztény vallás befolyásának tulajdonitható, mely a mondák tárgyát is áthatotta és bővítette. A lovagregények tárgyukat különféle forrásokból merítették. Egyházi hagyományok, legendák, normán és breton mondák, Arthur és X. Kátoly mondaköre, klassikus hagyományok, mesék bő anyagot szolgáltattak a lovagregényeknek. II. Verses lovagregények. Példák. Az első lovagregények versekben voltak írva; ezek jobbára fordítások latinból, vagy utánzások. Ezen fordítások nagyon szabadok voltak ; meghagyták a főtörténetet és a hézagokat saját képzelniük alkotta mesékkel és sokszor nagyon sikerült leírásokkal töltötték be. E verses lovagregények szerzői a vándor énekesek voltak. A troubadour (truveur-találó) megfordult a várakban, vásárokon, ünnepélyeken a minstrel társaságában, ki zenekisérettel szolgált, később azonban a költő és zenész egy személyben lép fel ; nem ritkán hozzájuk csatlakozik a jongleur.

1) Azon kérdésre, hogy hol keletkeztek az első verses lovagregények, érdekes felvilágosítást nvujt G. Ellis már idézett munkájának bevezetésében. G. Ellis így okoskodik: Első tekintetre nagyon természetesnek látszik annak feltevése, hogy amit e kosszakban francziául írtak, az a mű Francziaországban keletkezett ; de figyelembe kell vennünk, hogy e korban ugyanazt a nyelhet beszélték Párizs és London udvaraiban. Tudjuk, hogy Alexandre de Bernay, normán származású költő, Párizsban iit; Benoit franczia meg Londonban. Tudjuk e költők vallomásaiból, hogy a dicsőségen kívül a jutalom nagyságát is tekintetbe vették, s így nagyon természetes, hogy abba A minstrel szót a normán hódítás előtt nem használták Angliában, hanem a gleeman. jogeler, iocular elnevezéseket. Jlinstrel, menestrel név alatt fordul elő K. Pipin korában karvezető jelentéssel. Minstrel a minister szóból származik : ministrellus, ministrallus. Du Gange (Gloss. IV. p. 7ß9) : ininistelli, quos vulgo Menestrenx apellamus, quod minoribus aulae ministris accensentur. Az isteni szolgálatnál is szerepeltek, mint énekesek. Egy régi ceremoniale a következőképpen szól róluk: Piscatores debent isto die interesse in processione cum ministris seu ioculatoribns. Szakált, bajuszt nem viseltek ; zenekiséret mellett énekelték saját vagy mások költeményeit. Kezdetben nagy tekintélyük volt, de később az egyháziak haragját vonták magukra, ministri diaboli, monstra hominum elnevezésekkel nem ritkán találkozunk. Essay on the ancient Jlinstrels in England. Percy, Reliques of anc. engl, poetry j.