Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

16 érzékletek összessége; például a tájszemlélésénél. 3. A szivárványnál ismételhetem a szemmozgásokat ugyanazon sorrendben, s a látásérzékletek is ugyanazon sorrendben fognak újból jelentkezni ; holott ha a madár repülését figyelem meg s ismétlem a szemmozgásokat, a madarat nem fogom látni, mert már elrepült. 4. A szivárványnál ismételhetem a szemmozgásokat megfordított sorrendben is, sa látás érzékletek is megfordított sorrendben fognak felmerülni; a madár repülésének megfigyelésénél ez esetben sem fogom a madarat láthatni, miként nem láthattam a megelőzőben. E két utóbbi tapasztalás vezet bennünket a térbeliség s időbeliség közötti kiilömbség felfogására is. A most emiitett kisérő körülmények támogatása mellett létesül a látásés izomérzetek azon combinatiója, a melyet a látható alak érzékletének nevezünk. Ily módon jutunk az egyenes és görbe, a szögletes és gömbölyű ismeretéhez; igy tanuljuk megismerni a számokat, a betűket, a geometriai alakokat, a térképeket, a gépek szerkezetét stb. Ismételt megtekintés folytán ezen látható alakok emlékezetünkbe is vésődnek, minek következtében azokat alkalom adtán felújítani is képesek leszünk. Látszólagos nagyság. A tárgyak látszólagos nagyságának felfogásánál két tényező működik közre; úgymint: a reczehártyára vetett kép nagysága — vagy mint Wheatstone nevezi retinalis nagyság (retinalis magnitúdó) — mely a neki megfelelő látásérzékietet szüli, továbbá azon izomműködés nagysága, mely megkívántatik ahhoz, hogy a szem a tárgy kerületén mintegy végig surranjon, miről az izomérzet nyújt felvilágosítást. E két tényező együtt hatása folytán képesek vagyunk a látszólagos nagyságot a legpontosabban meghatározni. Egy és ugyanazon tárgy különböző távolságból szemlélve külömböző látszólagos nagysággal bir; ezen jelenségből kifolyólag a tárgyak látszólagos nagyságát azok távolságának meghatározására szoktuk felhasználni. Távolság. A távolság észrevevése a külvilágra vonatkozó ismereteinket illetőleg különös fontossággal bir, mert általa jutunk a harmadik irányban való kiterjedés s ezáltal a testek ismeretéhez. A látható alak ugyanis csak két irányt foglal magában; úgymint a vízszintest és függőlegest; de ha a látható alak, például a négyzet, egy vonal hosszában — a mely vonal nem esik vele egy sikban — bizonyos távolságra tova mozdittatik, akkor már egy test — ez esetben egy hasáb — térfogata lesz meghatározva, a mely hasábnál a harmadik kiterjedési irányt azon távolság fogja képviselni, a mely távolságra a négyzet mozdítva lett. A mondottakból kitűnik, hogy a háromirányú kiterjedés, azaz a test, fogalmához az alak és távolság combinatiója folytán juthatunk. A távolság képzete már igen complikált, a mennyiben részt vesz benne a látás érzéklete s mi különösen fontos, egyéb izmok — úgymint : a kar- és lábizmok — érzete ; ez utóbbi érzetek azonban rendesen az emlékezet által fenntartott alakjukban működnek közre a távolság meghatározásánál. Lássuk már most közelebbről a tényezőket, a melyeknek a távolság meghatározásánál "ítnyeges szerep jutott. E tényezők a következők : 1. Azon izomérzet, mely a szem belsejében történő alkalmazkodást adja tudtunkra; ezen alkalmazkodás : a szemlencse nagyobb domboro-