Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

17 dása, vagy meglapulása a sugárizom és Zinius-féle övecske által létesítve, mint azt értekezésünk első részében ismertettük. 2. Az izomérzet, mely arról értesit bennünket, vájjon a szemek, hogy a kérdéses tárgyat elérhessék, befelé vagy kifelé mozogtak-e? A befelé mozgás a tárgy közeledését, a kifelé mozgás a tárgy távolodását jelenti. A befelé mozgás legszélsőbb határát szemeink akkor érik el, ha a jobb szem szivárványa a balsarokba, a balszem szivárványa pedig a jobb sarokba esik; ezen jelenség akkor fordul elő, ha igen közeli tárgyat, — például orrunk hegyét — fixirozunk szemeinkkel. A kifelé mozgás legszélsőbb határa az, midőn az optikai tengelyek párhuzamosan haladnak egymás mellett; ez történik, ha igen nagy távolságban levő testekre, például a csillagokra, irányítjuk szemeinket. 3. Azon látásérzéklet, mely a két szem reczehártyájára vetett képek külömbözőségéről értesit bennünket. Hogy a reczehártyára vetett képek a két szemben külömbözők, arról kiki meggyőződhetik, ha szemét valamely a szobában levő tárgyra függeszti oly módon, hogy lássa a falat is, melynek egyrészét a tárgy elfödi ; ha most csak a balszemünkkel nézünk a tárgyra, akkor az elfödött rész egy kissé jobbra fog esni, ha pedig csak a jobb szemmel nézünk, akkor az elfödött rész balra fog húzódni; mi bizonyítja, hogy a két reczehártyán jelentkező kép kiilömbözik egymástól. Mikép történik az, hogy a két külömböző kép kifelé vetitve mégis csak egy képet ad, oly kérdés, melyet teljesen tisztázni nem sikerült. Némelyek szerint ennek oka az, hogy a látás érzékleteit a megszokás folytán a sugárirányában kifelé vetítjük s minthogy a két kép az egy tárgyról jövő sugarak behatásának eredménye azért a sugarak kifelé vetittetvén, a szemen kívül levő egy tárgyban ismét találkozni fognak. Bernstein nézete szerint lelkünk akarata az mi a két képet egyesíti ; azért bármely tárgynak mind a két képét is láthatjuk, ha akarati elhatározásunkat ily irányba tereljük s elegendő időnk van figyelmünket mind a két képre irányítani. Ha az elegendő idő hiányzik, például lia a tárgyat éjjel a villám pillanatnyi világa mellett látjuk, akkor a két kép különválasztása sem sikerül. A reczehártya két képének különbözősége okozza azt, hogy a tárgyakat három irányban kiterjedteknek az az tömöreknek látjuk. Ezen alapszik a tömörlátó (stereoskop), melynek feltalálója Wheatstone volt. A tömörlátóban épen a két külömböző kép egyesitése folytán látjuk a testeket tömöreknek. Ha valamely függélyes négyoldalú csonka gúlát felülről mindkét szemünkkel \ fl / l X \ 11. ábra. nézünk alapja leend pedig csak a jobbal p;» ha csak balszemünkkel nézzük kapjuk «1» alakot ha «r» alak létesül (11 ábra). Wheatsone stereoskopjával