Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888

9 közvén, egy részük visszaverődik s a megfigyelt szembe jut, melynek belsejét megvilágítja. A «C» szem belsejében a belépő sugarak ismét visszaverődést szenvedvén, kifelé vettetnek s az üveglapba ütköznek; egy részük ekkor az átlátszó üveglapon keresztül a megfigyelő szemébe (B) jut, (ha a megfigyelő szem (B) a sugarakat el nem fogná, a gyertya képe «a»-ban volna látható, ép oly távolra az üveglaptól, a mily távolban van az égő gyertya «A») a másik rész pedig visszaveretik s a fényforrásba tér vissza. Ezen kísérlet alkalmával a megfigyelt szem látája ragyogóan megvilágitottnak tűnik fel s a fénylő reczehártya is kisebb-nagyobb pontossággal látható. A kísérlet sikerülni fog, ha refiectorul egyszerű ablaküveget használunk is. Némely állatok látája — például a macskáé — sajátságos ragyogást tüntet fel; mi különösen a homályban észlelhető. Ezen ragyogás okozója azon finom, csillámló rostokból képezett falazat (tapetum), mely ezen állatok szemében a reczehártya mögött foglal helyet s mely kiváló fényvisszaverő erővel bír; hogy a szemnek ezen ragyogása csak visszaverődésen alapszik s a teljes sötétben elmarad, a kísérletek bebizonyították. 8. ábra. A külvilági tárgyaknak a látás által eszközölhető megfigyelését nagyban megkönyiti s tökéletesíti azon körülmény, hogy a szemgolyókat mozgatni is képesek vagyunk. Mindkét szemgolyó rendesen ugyanazon mozgásokat végzi; ha az egyik jobbra vagy balra fordul, a másik is ugyanazt teszi. Kivétel csak akkor észlelhető, ha távoleső tárgyakról közelben levő tárgyakra vetjük pillantásunkat; vagy megfordítva, közelben levő tárgyak szemlélése utan a távolban levő tárgyakra irányítjuk tekintetünket; az első esetben mindkét szemgolyó befelé mo-