Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1888
8 kebb a lencse pedig domborubb lesz (6. ábra jobb oldal), mi ismét a fénysugarak erösebb megtöretését vonja maga után. A láta kitágul, ha a szivárvány kitágul, s ha a szivárvány összehúzódik a láta is szűkebb lesz. A szivárvány mintegy ernyője a szemnek, mely kizárja azon sugarakat, melyek a lencse szélére esnének s melyek a tárgy képét zavarttá tennék. Hasonló ernyők (diaphragma) alkalmaztatnak az optikai szereknél is azon czélból, hogy a kép tiszta legyen. A szivárvány azonban sokkal tökéletesebb ernyő, mint az optikai szereké; mert ez nem csak a szélső sugarakat zárja ki, hanem szabályozza egyszersmind a szembe jövő fénysugarak mennyiségét is; s csak annyit ereszt be, a mennyi a szemnek szükséges, hogy jól láthasson. A szivárvány gyors összehúzódását könnyen megfigyelhetjük, ha valakit egy ablakkal szembe állítunk oly módon, hogy a visszavert napsugarak épen szemeire esnének, ha azok kezével nem volnának elfödve ; ha most az illető kezét szemei elől hirtelen elveszi, lehet látni a szivárvány gyors összehúzódását. Az éjjeli madarak — minő a bagoly — kitűnnek látájuk nagysága által; e körülmény őket arra képesíti, hogy a sötétben is jól látnak; nappal azonban nem látnak, mert a nagy látán kérészül nagy mennyiségben betóduló sugarak mintegy megvakítják őket. A lencse alkalmazkodását a sugárizom létesiti. Bernstein szerint a távolba tekintésnél ezen izom enged s a lencsét tartó Zinius-féle övecske rugalmasságánál fogva a lencsét a sugár irányában megnyújtja; minek következtében a lencse domboruságából veszít. A közeli tárgyak szemlélésénél a sugár izom a Zinius-féle övecskét magával rántja, minek következtében ennek feszítő ereje a lencsét illetőleg csökken s a lencse saját rugalmassága folytán kidomborodik. A távoli tárgyak szemlélésénél tehát nincs izom működés ; de igen a közeli targyak megfigyelésénél, épen azért ez fárasztó is szokott lenni. Ha valakinek szemébe a látán keresztül benézünk, a szembelsejéből semmit sem látunk; ép úgy miként csak nagyon keveset látunk a szoba belsejéből, ha az utcáról az ablakon keresztül nézünk a szobába. E jelenségnek oka az, hogy a megfigyelt szembe kívülről nagy mennyiségben betóduló sugarak legnagyobb része az edényes réteg festanyaga által elnyeletik s csak igen csekély rész veretik vissza az átlátszó reczehártya által ; s minthogy e viszavert sugarak — melyek a megfigyelt egyén szeméből a látán keresztül kifelé jönnek — igen gyöngék azon sugarakhoz képest, melyeket szemünk ugyanazon időben a környezetből kap, azért nem veszszük őket észre, s ezért bír a láta fekete színnel. Ha azonban éjjel a szobában gyertyát gyujtunk, az utczáról a szoba belsejét tisztán láthatjuk, mert a visszavert sugarak, melyek az ablakon át szemünkbe jönnek, nagyobb erővel hatnak ránk, mint a környezetből jövő sugarak. Némi módosítással alkalmazható ez a szemre is. Állítsunk fel ugyanis a megfigyelő és megfigyelt (c) szemtől jobbra vagy balra egy égő gyertyát (7. ábra), a két szem közé pedig 45 f t-nyi szög alatt helyezzünk egy átlátszó üveglapot. A gyertya fénysugarai az üveglapba üt7. ábra.
