Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

6 dának. A rómaiak nem annyira a törvény kedveért, mint inkább természetes hajlamuknál fogva követték a természetszerűleg jót és igazat, magukat és a közügyeket ugy kormányozván, hogy háborúban vitézséget, békében pedig igazságot és mérsékletet tanúsítsanak: . . donii militiaeque boni mores colebantur . . . ins bonumque apud eos non legibus magis quam natura valebat.. Duabus artibus, audacia in bello, ubi pax evenerat aequitate seque remque publicam carabant (Sali, de conj. Catilinae c. 9.) Mihelyt azonban —- mondja más helyen ugyanazon történetíró — a gazdagság becsületnek, nemkülönben kormányhivatalok, hatalom s hírnév megszerzésére szükséges kelléknek tartaték. azonnal az erény sem állt többé kellő tiszteletben : a szegénység szégyennek, az ártatlanság komor mélaságnak vagy pedig a barátságtalan érzület nyilatkozata gyanánt vétetett, míg végre a gazdagság szomorú következménye a kevélység, fösvénység és bujaság utálatos bűnei levének. V. ö. Sali, de bell. Jug. c. 4 : . . . quis est omnium Iiis moribus, quin divitiis et sumptibus, non probitate neque industria cum maioribns suis contendat? etiam homines novi, qui antea per virtutem soliti erant nobilitatem antevenire, furtim et per latrocinia potius quam bonis artibus ad imperia et honores nituntur ; proinde quasi praetura et consulatus atque alia omnia huiuscemodi per se ipsa clara et magnifica sint, ac non perinde habeantur. ut eorum. qui ea sustinent, virtus est. Ezen változás a romaiak erkölcseiben növekedő hatalmok és nagyságuk kifolyása volt. .Mert midőn a második puni háború befejezése után először Görögországban, Ázsiában, Syriában és másutt, későbben pedig Afrikában is fegyveres erővel tartományokat hódítva Carthagót elpusztították, ettől fogva régi elveiken tágítani kezdettek és a meghódított népektől kölcsönzött egészen más jellemet öltöttek magukra : ugyanazon biinös tetteknek hódolva, melyeknek a meghódított nemzetek is rabszolgái valának. Kik eddig a munkában, veszélyek és szerencsétlenségek közepette egyaránt legyőzhetlenek voltak, most már a nyugalmas béke és szerencse, a bőség és gazdagság csábjaitól engedték magukat leveretni, hogy az erkölcsi rabszolgaság sötét tömlöczébeu várják biztos kimúlásuk szomorú végóráját. A háborúhoz és földmiveléshez szokott nép fokozatosan haladva csak dús lakmározásokban és aljas bujaságban lelte egyedüli örömét. Elpuhultságuk már oly fokig emelkedett, hogy a természet parancsolta szükségleteket is képesek valának megelőzni : aludni mentek, mielőtt álom jött szemökre; ettek, ittak anélkül, hogy éheztek vag}' szomjúhoztak volna. Ily módon a rómaiaknak élete az ősi szokásokból kivetkőzve, egészen más színezetet mutatott, mielőtt még azt valaki várhatta volna. Epületeikben nagyszerűséget és fényt, étkezésben finom pazarlást, ruházatban pompát és drágaságot hajhásztak, bútorzatban pedig a gyakori változtatást és ritkaságokat kedvelték: sőt eddig teljesen ismeretlen mesterségek- és művészetekben nagyszámú mestereket foglalkoztattak. Ezentúl már az otthoni vagy a házon kivül való munkák a rabszolgák vállaira nehezültek : a házi ur pedig csak a kellemes foglalkozásokat vagy oly munkákat tartott fenn önmaga számára, melyekből valamely dicsőség szállhatott fejére. Innen magyarázhatjuk egyszersmind a rabszolgáknak nagy —