Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887
20 vonatkozólag elmondanak, a köztársaság idejében is már megvolt. Külömbség csak a tisztelgések indokaiban rejlik ; mert régente emiitett látogatások ama mély tiszteletnek kifolyásából származtak, melylyel az alsóbbak a magasabb rangnak, főképen pedig az erény iránt viseltettek, és legfölebb csak azon elönynyel lettek összekötve, hogy hivatalokra vagy magasabb tisztségekre az uraknak pártfogását könyebben ki lehessen nyerni. Erről Ciceró is számos helyen tesz emlitést, kinek háztartásában állásához mért fény uralkodott. Háza minden tisztes idegen számára tárva volt és szobái naponként megteltek tisztelgő római polgárokkal, kik szerencsének tartották őt felkelése alkalmával üdvözölni. E tisztelgők seregében megjelenni még maga Pompeius sem tartotta méltóságán alóli dolognak. Legtöbben a tisztelgés e mértékével sem elégedve meg, a senatusba és vásártérre (forum) is elkisérték hatalmas védőjöket, s itt megvárva dolgainak bevégzését, hazakisérték azt. Ami immár e tisztelgéseket — salutatio — szorosabban illeti, azok már kora reggel, napfelkeltével kezdődtek. Kiknek látogatást kelle végezniök és hozzá még védőikhez messze utakat bejárniok, azok már reggeli szürkületkor jártak keltek mindenfelé az utczákon, hogy meg ne késsenek. Még a szükséges éjjeli nyugalomban sem részesülve s gyomruk az esti ételeket meg nem emésztve, sokszor sárban és piszokban tipródva sem mulaszták el, ünnepi tógába 1) öltözködve, reggel a patrónus házában megjelenni. Sokszor csak nagy nehezen és hosszú várakozás után, vagy semmi kép sem bocsátattak a patrónus elé. Megtörtént az is, hogy a patrónus maga is korán kelve a tisztelgőknek az előcsarnokban (vestibulum) összegyűlt zajos serege számára az átriumot 2) nyittatta meg, mely ily esetekben rendes fogadó-terem gyanánt szolgált. A védenczek belépés közben a ve 3) domine 4) megszólítással iidvözlék urokat ; ez pedig néha rendkívüli leereszkedést tanúsítandó kézszorítással 5) vagy csókkal 6) fogadja őket : habár nem ritkán alig viszonozza üdvözléseiket. 7) Innen a salutatores, túrba togata elnevezések. Maga a salutatio Martialisnál (3, 4(>, 1.) opera togata néven forrlul el;". A toga beszerzése a cliens-re nézve költséges volt, azonkívül alkamatlan a viselésre, miért is, ugyancsak Martialis (12. 18, 5) Budait r i x t o g a-nak nevezi azt. 2) Az atrium a római házaknál a legelső, legnagyobb terem, melytől megkülönböztendő a cevaedium, mi udvart jelent, melynek közepén volt az impluvium (ez a eavaedium közepén levő négyszögletű víztartó, a melyben a házfödélről lefolyó esöviz összegyűlt), hol a rómaiak védisteneiknek áldoztak. 3) Seneca (le benef. YI. 34: „Ave non nisi suo online emittituiv' — 4) Martial. II. 08: „quem regem et dominum prius vocabam*" 5) S er vi us ad Aen. 1,408: Cur dextrae iungere dextram? — Maiornm eniin liaec fuerat, salutatio. 6) Martial. VIII. 44. 5: Et manae sudas nrbis osculis udus. — 12. 2(i, 3: Quod non a prima discurram luce per urbem """»Et referam lassus basia mille domum. 7) Petronius, 44: et, quam benignus resalutare, nomina omnium reddere, tanquam unus de nobis. Juven. 3,184 . . . Quid das, ut Cossum aliquando saintes?
