Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

Í4 teien hajlamaiknak hódolva, czéltalanul töltik napjaikat ; de olyanokról sem szólhatok, kik a jelent megvetve, csak a múlt időknek magasztalói s majdnem kizárólagosan csak saját gyengeségeikkel foglalkoztak. Mellőznöm kell azokat is, kik az emberi társadalomtól visszavonulva, saját házaikba, mint sirokba rejtőzködnek : qui — Seneca szerint — sic in domo sunt tamquam in conditorio ; valamint végre azon embergyűlölőket, kik mindennek, mi korukban jó és szép, még a legközönyösebb és legközönségesebb dolgokban is, tudvaés akarva ellenmondanak. Itt tehát csak azokról lehet szó, kik a nyilvános és magánélet kötelmeit egymással jó összhangzásba hozni tudták s más dolgokkal is foglalkoztak anélkül, hogy önmagukról megfeledkeztek volna ; kik egyenlő gondot fordítottak ugy saját, mint az állam ügyeinek végzésére, és mindkettő érdekében fáradoztak, kik majd társaságokban, majd ismét magányban és családjaik körében foglalkozának, nem zárva ki időközönként oly dolgokat sem, melyek a közjólét előmozdítására szolgáltak : és az állam, rokonaik barátjaik és gyermekeik iránt való kötelmeik teljesítésére vonatkoztak. Ily értelemben vett egyének a nap első óráját a vallás lényeges kötelmeinek teljesítésére fordították.A templomok mindenki számára nyitva valának, sok már nap kelte előtt, hol a korábban érkezők számára égő viasz gyertyák voltak előkészítve. Ajtatossági gyakorlataik az istenek imádásában, azoknak hangos vagy csendes imákban való segítségül hívásában, úgyszintén áldozatban és tömjénezésben állott, nemkülönben magasztaló dicsdalok eléneklésében, mivel a legelőkelőbb családokból származott iíjak és leányok voltak megbízva, hogy ebbeli nemes föladatuknak naponként reggel és este zenekiséretében megfeleljenek. Ki templomba nem mehetett, az házi kápolnájában (sacrarium v. lararium) teljesíthette kötelességét, hol a gazdagok ajándékokkal és áldozattal kedveskedtek isteneiknek, a szegények pedig imádkoztak és fogadalmakat tettek. Alexander Severus császár palotájában két kápolna volt, melyek tisztelete legnemesebb tárgyainak voltak szentelve, miket két osztályba sorozott. Az egyik kápolnában ugyanis jeles uralkodók képszobrai voltak felállítva, kik között az első helyet Nagy Sándor foglalta el ; itt voltak még felállítva azon bölcsek képszobrai is, kik tanaik által az egész emberiség jótevőinek bizonyultak. Ezek szerinte Ábrahám, Orpheus, Apollonius, Tyanaeus valának, sőt még isteni Üdvözítőnk Jézus Krisztus is, kiket ő egyenként külömbség nélkül istenitett. -) Bár mily különösnek is tűnik fel e császár tisztelete tárgyainak megválasztásában, annyit ezen eljárásából mégis következtethetünk, hogy kész volt az erényt tiszteletben tartani, bárhol is vélte azt fellelhetni. Második kápolnája hősöknek és egyéb nevezetesebb emberek tiszteletének volt szentelve. Ide tartoznak : Achilles, Cicero, Virgilius, kit a Aelius Lampridius Alexander Severus életében (29) mondja: Usus vivendi eidem hic fuit : primum — matutinis horis in larario suo .... rem divinam faciebat. 2) Históriáé Angustae Scriptores sex : Aelii Lampridii Alexander Severus, cap. 29 : . . . Matutinis horis in larario suo, in quo et, divos Principes, et optimos, electos, et