Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1887

9 vagy szavazataikat másoknak eladták, mely rendetlenségeknek még a törvények sem voltak képesek határt szabni ; mert bár a fön álló törvények értelmében a nép tisztviselőit, és a provinciákban működő helytartókat vétség esetén megtérítésre kárhoztathatta: mindazáltal, miként a pókhálónál, melyben apró legyek megakadnak, nagyok azonban igen könnyen keresztül szakitják azt: ép ugy engedtek a törvények is az erőszaknak és hatástalanokká váltak a kegyen ezeknél. Találólag mondja azért Cicero (de oíficiis II. 21.) : „Nondnm centnm et decem anni sunt, enni de peenniis repetundis a L. Pisone lata est lex, nulla antea cum fuisset. At verő postea tot leges, et proximae quaeque duriores : tot rei, tot damnati, tantum Italicum bellum propter iudiciorum metum exeitatum: tanta, sublatis legibus et iudieiis, expilatio direptioque sociorum, ut imbecillitate aliorum, 11011 nostra virtute valeanius." Vagyis: Alig száztíz éve annak, hogy L. Piso a pénzzsarolás ellen törvényt *) hozott, mivel eddig ilyen még nem volt. Idővel azonban sok ily törvény keletkezett, egyik szigorúbb a másiknál : mivel oly nagy volt a büntetésre méltóknak száma és oly borzasztó háború keletkezett Itáliában, melyet épen azok idéztek elő, kik ily büntetésektől féltek : szóval, fösvénység és erőszakoskodás annyira felzúdultak a törvények és birói Ítéletek ellen, s oly zsarolásokat és rablásokat űztek saját szövetségeseik irányában, hogy valóban azt mondhatjuk, nem saját erőnkkel, hanem másoknak gyöngeségével tartjuk fenn magunkat. A római tanács, mely előbb királyoknak, népek- és nemzetségeknek oltalma és menedéke volt ; a tisztviselők és hadvezérek, kik a provinciákat megvédelmezni és a római szövetséges társakat törhetlen hüségökben és igazságos jogszolgáltatás által boldog jólétökben megtartani, a legnagyobb szerencséjöknek tartották : mindezek már most, az egész földkerekség egykori védői, ennek zsarnokaivá alacsonyíták le magukat. E romlottság, mely mindenkor rendesen a nagyoknál és gazdagoknál veszi kezdetét, rövid idő alatt a nép legalsóbb rétegeibe is behatolt. Ettől fogva, ki valódi római módon akart élni, az henye és pazarló életmódnak hódolt. A napnak azelőtt szélszerüen felhasznált óráit most részint udvarolgatással és gyönyörélvezetek hajhászásával töltötték, részint pedig lázas szenvedélyeik kielégítésére fordították, vagy pedig henye tétlenségnek szolgáltak. Ezek után lássuk, miképen osztották fel a rómaiak a napnak óráit. Körülbelül 4(i() év múlt el a rómaiaknál anélkül, hogy a napnak más, mint reggel-, dél- és estre való beosztásáról tudtak volna, sőt a tizenkét törvénytábla csak napkelte- és nyugtáról tesz említést. Csak néhány évvel későbben jött szokásba, hogy a consul szolgája által a delet hivatalosan kikiáltatta 2) mit azonban csak derült ég mellett, a nap látható magassága szerint lehetett eszközölni. ') E törvényt, mely lex cal pur nia de pecuuiis repetundis alatt ismeretes, L. Calpurnius Piso F rugi tribun hozta 3-ik puni háború kezdetén L. Marcus Censorinus és M. Maulius consulok alatt. 2) Pli u. bist, na t. VII. 60 (212) : Duodecim tabulis ortus tantnin et occasus nominautur, post aliquot annos adjectus est et meridies, acceuso consulum id pronunciante.