Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886
20 egészen más szempontból tekinti mint a tudomány és ezáltal a két tér legelőször is az ő specificus tárgya által különbözik élesen egymástól. A vallásos világnézlet a teremtett lényeket annyiban veszi szemügyre a mennyiben Isten bennök visszatükröződik, és a mennyiben egy felölök alkotott téves nézet a hitben is vonhatna maga után tévelyt, mint ez szt. Tamásnak fönnebb idézett szavaiból világos. Még élesebben körvonalozza a különbséget e szavakkal : Manifestum est autem ex praedictis, quod considerationem circa creaturas habet doctrina christianae fidei, in quantum in eis résultat quaedam Dei similitudo, et in quantum error in ipsis inducit in divinorum errorem. Et sic alia ratione subjiciuntur praedictae doctrinae et philosophiae humanae. Nam philosophia humana eas considérât secundum quod hujusmodi sunt (unde et secundum diversa rerum genera, diversae partes philosophiae inveniuntur), fides autem christiana eas considérât, non in quantum hujusmodi, utpote ignem, in quantum ignis est, sed in quantum divinam altitudinem repraesentat, et in ipsum Deum quoquomodo ordinatur .... Et propter hoc etiam alia atque alia circa creaturas et philosophus et fidelis considérant. Philosophus namque considérât illa, quae illis secundum naturam propriam conveniunt, sicut igni ferri sursum. Fidelis autem ea solum considérât circa creaturas, quae eis conveniunt, secundum quod sunt ad Deum relata, utpote quod sunt a Deo creata, quod sunt Deo subjecta et hujusmodi. c. II. 4. 1) Az ujabb tudományos nyelvbe átvive nem jelentenek e szavak mást, mint hogy a természettudós a dolgoknak természetes u. m. chemiai, physikai, stb. — tulajdonait vizsgálja, ezek képezik a természettudománynak tulajdonképeni objectumát a vallásos világnézlet szerint is, míg Istenről a természettudományban nem mint ezen tudománynak tulajdonképeni vagy csak részbeni tárgyáról, hanem csak annyiban van szó, a mennyiben Ö a cél, melyhez ezen tudomány is vezet. De ez még nem elég. A vallásos nézlet a természettudománynak saját külön princípiumát és módszerét tulajdonítja. A mi az elsőt illeti ugy a természetbúvár — a mint szt. Tamás mondja — az ő bizonyítékait a dolgok immanens, természetes okaiból meriti, a hivő ellenben az absolut létezési okból. 2) ') A mondottakból világos, hogy a keresztény vallás tanítmánya a teremtményeket annyiban veszi szemügyre, a mennyiben rajtuk némileg Isten képmása visszatükröződik és a mennyiben a felölök való téves nézet az isteni dolgokban is hibába sodor. Tehát más szempontból tartoznak az egyház tana és másból a bölcselet alá. Mert a természet-bölcselet úgy vizsgálja őket, a hogyan előtte jelentkeznek (a honnét a tárgyak különbözősége szerint a természeti kutatásnak is különböző részei vannak), ellenben a keresztény vallás nem úgy veszi a dolgokat vizsgálat alá, a hogyan jelentkeznek, pl. a tüzet mint tüzet, hanem a mennyiben ez Isten kifürkészhetetlenségét tárja elénk és mintegy az Istenre irányul. Miért is máskép vizsgálja a dolgokat a természetbúvár, és máskép a hivő. A bölcselő a nekik sajátos tulajdonokat vizsgálja, pl. hogy a tüz fölfelé hat; a hivő pedig csak Istenre való vonatkozásaikban vizsgálja a dolgokat mint pl. hogy Istentől vannak alkotva, neki alárendelve stb. J) Nam phiîosophus argumentum sumit ex propriis rerum causis; fidelis autem èx prima causa, utpote, quia sic divinitus est traditum, vei quia hoc in glóriám Dei cedit, c. Gent. II, 4.
