Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

21 Tehát a természetes okok, vagyis a természetnek erői és törvényei azok, melyeknek magyarázati és érvelési alapul kell szolgálniok, és a melyeken az egész természettumánynak nyugodnia kell. Ezeket jelöli az egyháztanító „causae secundae" névvel, a mennyiben ellentétben Istennel, mint „causa prímával" a természet birodalmában jelentkező tüneményeket okozzák, és létrehozzák. Nem kevésbé világosan tulajdonítja a természettudománynak az ő sajátszerű módszerét. Ezen pont még érdekesebb és fontosabb, mert az ujabb exact tudomány, Bacoval élni, az úgynevezett inductio-módszerrel olyannyira zajt üt. Nem irigyeljük az ujabb természettudomány atyjának dicsőségét, de az igazság mellett is kell tanúskodnunk. Az exact kutatás helyes módszere nem az angol tudós találmánya, a ki még csak a 16. században élt, hanem már a keresztény tudomány korában, sz. Tamás idejében is elég ismeretes volt. Ellentétben a mennyiségtannal, logikával, metaphysikával, melyek belső, alaki fogalommeghatározásokból indulnak ki, „a bizonyítékok, mint nevezett tanító megjegyzi, a természettudományokban kívülről vétetnek. Ezen módszer az érzékileg észrevehetőn nyugszik, a mely a mi megismerésünk számára hozzáférhetőbb; a hatásokból a lényegre történik következtetés; így jutunk a tüneményekről a nekik alapul szolgáló általános törvényekre. Ezen utat kell a tudománynak az ő vizsgálódásaiban követnie, egy szóval ez az ő, ha nem is kizárólagos, mégis kiválóan sajátos módszere." Sőt ugyanő a tudományok iránti vétségnek tekinti, ha a természetbúvár általános axiómákból, nem pedig a tünemények mindenkori természetes okaiból indulna ki. A módszerrel adva van az exact kutatás kiindulási és végpontja is ellentétben a vallásos megismerési móddal. Amaz legelőször is a dolgokkal foglalkozik és csak azután az Istennel, emez ellenben az ő vizsgálódásaiban először Istentől indul ki és másod sorban tér át a dolgokra. Ha mindezeket egybefoglaljuk, elég világosan látjuk, hogy a természettudomány a vallásos világnézletben mennyire van teljes jogában, és mennyire van megőrizve számára az ő specifikus tárgya, elve, módszere. Mindezekből a természettudománynak legegyszerűbb és legpontosabb fogalommeghatározása is folyik. Ugyanis ő egyszerűen a „causae secundae" tudománya, vagyis a tüneményeket föltételező és okozó természeterők és törvényeké és mint ilyennek a tüneményeket az ő végső, természetes okaikra kell visszavezetnie. E szerint tehát ki van jelölve számára az ő tulajdon, szabad, nagy tere, és oly feladat megoldására van hivatva, melyről a vallás felvilágosítást nem nyújt, mert ez a dolgok természeti tulajdonaival, az ő physikai és chemiai alkatrészeikkel, ezeknek esetleges összeköttetéseivel és az itt uralkodó törvényekkel nem foglalkozik. A vallás tehát tökéletlenséggel nem vádolható, ha sok dolognak tulajdonsága felöl felvilágositást nem adhat.