Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

29 melyeknek felfogása és értelmezése ama kérdésre való felelettől függ. A mily bizonyos az, hogy nem képzelhető az ok és okozat egész láncolata első alap-ok nélkül, első, minden következőt meghatározó kiindulási pont nélkül, oly kétségtelenül nem közömbös dolog a tudomány előtt, váljon mily fogalmat nyer ezen első alap-ok, ezen „primum movens" felől az ő kutatása számára, vagyis nem közömbös előtte, hogy az Isten léte és lényege felől való kérdésre mikép hangzik a felelet." „Bizonyára — úgymond Oerstedt, kinek a magnetismus és elektromosság viszonyának felfedezését köszönjük — bizonyára a búvárkodás lényegében fekszik, az örrökkévalót a dolgokban keresni, miként a tudománynak saját lényege követeli, hogy az ő művelése vallássá fejlődjék." Sajnos, nagyon is igaz, mit Wisemann bibornok oly találóan fest, hogy manap nagyon is el van terjedve azon vélemény, hogy minél inkább sikerül a dolgokat az ő okaikra visszavezetni, a köztük való összefüggést kimutatni, őket rendszerbe hozni tulajdonságaik és viszonyaik szerint, annál inkább eltávozunk egy legfőbb és vég-ok szükségességének elismerésétől. Sokszor olvasunk és hallunk ilyetén megjegyzéseket: „Mi ezen tüneményt megmagyarázhatjuk, mi ismerjük a törvényeket, melyek nála működnek, miért is egy felsőbb hatalomnak közbelépését nem kell elfogadnunk, mert ezen tünemény a világegyetemnek egész rendszerével összefüggésben van, és annak ezen részében jelenkeznie kellett, nehogy valami más része valamikép rendetlenkedjék." így azután azt hiszik, hogy minden uj felfedezés, mely velők valaminek igaz vagy szükséges okát megismerteti, egy lépéssel távolabbra viszi őket egy legfőbb és végső ok elismerésének szükségességétől. Ha azután a szellem saját gondolataiba és okoskodásaiba belemélyed, lassankint arra vetemedik, hogy saját vizsgálódásait kimerítőknek tartsa; arra ragadtatik, hogy valami nagy dolognak tartsa, hogy ő többé nem jár a régi kurta ösvényen, mely szerint Isten a természet tüneményeit egyszerűen létrehozza, vagy a melyen néhány lépést téve Istent, mint azoknak végső okát felismeri; inkább a közelebbi okoknak egész hálózatát fűzi, hogy ezzel a végső okot betakarja. Ámde a közönséges gondolkodási törvényeknek bennünket az ellenkező célhoz kellene vezérleniök. Ha valaki egy gyürüt, egy köralakulag meghajtott fémdarabot talál a földön, úgy, miután megszemlélte és megvizsgálta, talán ezen következtetésre jut: A fémdarab esetleg nyerhette ezen alakot és kerülhetett e helyre. De ha látja, hogy vele egy hasonló alakú fémdarab van egybekötve, ugy ebben nem fogja első nézetének megerősítését, hanem inkább az emberi alkotó kéznek jelét felismerni. És ha még egy harmadik, negyedik és még sok más gyürüt lát vele egybekapcsolva, melyek mindannyian egyenlő nagyságúak és alakúak, egyenlő finom alkotásuak, váljon megmaradna-e első nézete mellett, hogy a véletlen alkotásával van dolga — és nem emelkednék-e inkább azon nézet túlsúlyra, hogy csak művészi kéz alkothatta ezen