Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

28 ról az utolsó szót szándékosan ki ne mondja."

1) És ezzel, úgy hiszszük, kimutattuk és bebizonyítottuk, melyik oldal követte el az eredményt felforgató számítási hibát. Ámde ha az istentelen természetkutatás az ő tudományos bukását ily nyíltan bevallani kénytelen vala, mint az iménti vallomásokból látható, akkor éppen nem csodálkozhatunk a fölött, hogy a vallásos világnézlettel ellenmondásba keveredik. Ez azonban nem az igazi, hanem az áltudománynak ellenmondása, melynek eredménye az emberi szellemet ki nem elégítheti. Vagy talán megállhat-e ez a másodrendű okoknál? Nem; a gondolkodás fele uton meg nem állhat, az a nagy görög gondolkodónak felfogása szerint sem volna igazi és egységes tudás : „Tóté yùo (Câivcti (fjúuev íxuOtov, (Ítuv tt\v tioojtijv aliíav üiióiis&a yvtooí^fiv." 2) Es egészen megegyezőleg mondja a középkor legnagyobb bölcsésze: „Nec sistit inquisitio, quousque perveniatur ad primam causam; et tune perfecte nos scire arbitramur, quando primam causam cognoscimus . . . . . . . . prima autem omnium causa Deus est.

5) C. Gent. III. 25. Minthogy tehát a tudásvágy egészen az első okig visz, sőt vinnie kell, az istentelen világnézlet princípiuma azonban odáig nem vezethet, vagy pedig tévútra vezet, éppen azért mondjuk, hogy a természettudomány a világ absolut létezési és képződési oka felől való legfőbb kérdés megoldására az ő princípiumának elégtelenségét belátván, kell, hogy kiegészítést a vallásos világnézlet magasabb princípiumában keressen. Nem marad tehát számára más hátra — föltéve, hogy Baco szerint nem akarna töredék lenni — mint a theismus által adott megoldás. Ámde fájdalom, nagyon is igaz, mit Ulrici más helyütt mond : „Manap könnyen azt hinné az ember, hogy az úgynevezett tudományos korszellem és az exact tudományos kutatás törvényei ellen vét, ha az Isten léte és lényege felőli kérdést csak megérintené is, vagy Istenben és az isteni dolgokban való hitét elárulná. Vallás és egyház magukra hagyatnak; tényleg érvényesítsék magukat, a mennyire képesek; mindenesetre elismertetnek mint phychologikus tünemények, de anélkül, hogy azok jelentőségével valaki törődnék. Sőt ellenkezőleg úgy kerülik őket mint szögletkövet. És mégis nem nehéz kimutatni, hogy semmiféle tudomány sem tehet csak néhány lépést is a természetben és a történelemben jelentkező tünemények, tények és események okai felől való kutatás ösvényén, anélkül, hogy oly dolgokra ne bukkannék, ') »Dass die induktive Forschung auf die Ergründung der letzten Ursachen verzichte, — geschweige denn, dass sie damit anheben wolle — dass sie vielmehr unten auf der Erde fussend, den Schluss nach obenhin offenlasse, und grundsätzlich über die letzten Ende alles Daseins nicht abspreche.

* (Natur und Geschichte 6. 1.) 2) Arist. Metaph. I. 13. Ugyanis akkor vélünk mindent tudni, mikor az első okot véljük ismerni. 3) »A kutatás meg nem szűnik, míg csak az alap-okhoz el nem jutunk és csak akkor hiszszük, hogy valamitTTbkéletesen tudunk, mikor az alap-okot ismerjük mindennek alap-oka pedig Isten.*