Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

il II. A princípiumok. Minthogy az ellentábor férfiai princípiumokra is hivatkoznak, melyek állítólag a vallásos és tudományos világnézlet összeférhetlenségét tanúsítják, úgy nekünk ki kell terjeszkednünk ezekre is és kimutatnunk, hogy az ellenmondás elvileg lehetetlen, sőt hogy ellenkezőleg a vallásos világn ézletnek a valódi, tudományos világnézlettel való objectiv összeférhetősége és összhangzása a helyesen értelmezett és kifejtett princípiumok szüségképeni következménye. Az eddig elmondottak nem egy pontjára még csak most fog igazi fény derengeni és kitűnni, hogy azon zűrzavar, mely elvi kérdésekben rendesen fölmerül, a sok sajnos differenciának egyik leggazdagabb forrása. Elvi belső ellenmondás a vallásos és tudományos világnézlet közt csak akkor állhatna fön vagy létesülhetne, ha az első a természet tudományos megismerésével szemben előre is ellenséges álláspontot foglalna el, vagy ha az exact tudomány princípiumát vagy módszerét elvetné. Mindkét esetben a két nézlet egymást kölcsönösen kizárná. De soha sem fog ez bekövetkezni akkor, ha mindkét nézlet az ő relativ önállóságának és sajátszerű módszerének csorbítása nélkül egymás mellett megáll, egymást követelik és szerves egységre lépnek. Ezen utóbbi viszonynak kimutatására alapul felveszszük aquinoi sz. Tamás nézletét, a kit éppen nem vádolhatunk arról, hogy a vallásos világnézletet nem emelte teljes érvényre. Hisz oly korban (1227—1274) élt, a midőn a vallásos világnézlet mindenütt irányadó vala. A vallás éppen nem helyezkedik ellenséges vagy közömbös állásba az exact tudományok tárgyával szemben, bármennyire törekedjenek is némelyek e véleményt terjeszteni, és pártcélokra kiaknázni. Sőt ellenkezőleg azt állíthatjuk, hogy a természet mint Isten müve a vallás szemeiben az Istennek legkorábbi és legáltalánosabb kinyilatkoztatása. Ezen ideával kezdődik a vallásos világnézlet legrégibb okmánya: Hiszek egy Istenben , mennynek és földnek teremtőjében ; ezt védelmezi folyton a pogány vallási rendszerek dualismusával szemben, melyek a természetben egy sötét gonosz hatalomnak müvét vélik szemlélhetni. Elég itt szt. Ágostonnak a manichaeusok ellen vívott tudományos harcára utalnunk. Ugyanilyen a szt. irás felfogása is mindenütt. Ezen talapzaton nyugszik a középkornak világnézlete, valamint a scholasticismusé is, a mint ezt ennek fejedelme, aquinoi szt. Tamás számtalan helyen fölemliti. Hisz a scholasticismus az Istennek természetes uton való megismerését a természet szemléletétől teszi függővé. Dacára azon ellenséges indulatnak, melylyel az ujabb tudomány a vallásos világnézlet ellen többé kevésbé szándékosan fellépett, az egyház az ő alaptételéhez rendületlenül ragaszkodott, az ő régi, kipróbált principiumain mitsem változtatott, sőt azokat a vatikáni egyetemes zsinat 3-ik ülésében e szavakkal erősítette meg: Távol attól,