Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

18 hogy az egyház az emberi tudományok és művészetek művelésének ellenszegülne, éppen ellenkezőleg azt minden módon elősegíti és ápolja. Ahelyett, hogy az emberi élet számára belőle sarjadzó előnyöket félreismerné vagy kevésre becsülné, inkább kinyilvánitja, hogy azok Istentől, a tudományok Urától származnak, és az ő helyes alkalmazásukban Isten kegyelmével ismét Ahhoz vissza is vezetnek."

1) Valóban csodálatos, hogy a vallásos világnézlet miképen van beleirva a világ legrégibb könyvébe, a természet könyvébe, és hogy évezredeken keresztül változatlanul ugyanaz maradt. Mi több, a vallásnak nagyon is érdekében fekszik, hogy a természet ezen könyve ne legyen egy hét pecsétü könyv, mely talán félretétetik, vagy hamisan magyaráztatik és értelmeztetik. Szt. Tamásnak nem vethetni szemére, hogy a természettudományokat túlbecsüli, és mégis ő az, a ki azoknak fontosságát a vallásos világnézlet számára e szavakkal kiemeli, melyek úgyszólván a mi korunk számára látszanak megirva lenni: „A természetnek helyes megismerése kétszerte fekszik a vallás érdekében, és pedig elsőben positive, a mennyiben általa a vallást előmozdítja, mert az isteni tulajdonoknak, t. i. az Isten bölcseségének, absolut hatalmának, végtelen jóságának szemléletére és csodálására vezet;

2) másodszor pedig negative, a mennyiben a természet helyes megismerése által a vallás elleni tévelyek elhárittatnak.

3) És most az egyháztanító ép oly téves theoriákat említ fel, mint a milyeneket az istentagadó természettudomány napjainkban is forgalomba hoz. Mindenek előtt megemlíti a materialismust, mely a világot, ámbár ez létezési okát csak másban bírhatja, mint valami absolutot állítja elénk azon balga tévhitben, mintha a látható dolgokon, az anyagon kivül misem léteznék. Azután áttér ama téves tanokra, melyek azt, a mi egyedül Istennek tulajdonitható, mint pl. a teremtés — és pedig itt a szó teljes értelmében világteremtés és világképzés — a dolgok természetének félreismerése miatt más okoknak tulajdonítják. Ámde éppen ezen tévelyben rejlik az istentelen világnézlet, mely a világ keletkezését a vak, önmagát képző természeterőre vezeti vissza. Már az ő irataiban is kárhozásra talál azon irány, mely a Vogt-féle nézletekben újra felmerült, és melyek azáltal, hogy az emberi lelket halandónak tartják, az emberi méltóságot csorbítják. „Sic ergo patet, falsam esse quorumdam sententiam, qui diCebant nihil interesse ad fidei veritatem, quid de creaturis quisque sentiret, dummodo circa Deum recte sentia') Tantum abest, ut Ecclesia, humanarum artium et disciplinarum culturae obsit, ut hanc multis módis juvet atque promoveat. Non enim commoda ab iis ad bominum vitám dimanantia aut ignorât aut despicit; fatetur, imo, eas, quemadmodum a Deo, scientiarum Domiao profectae sunt, ita, si rite pertractentur, ad Deum, juvante eius gratia, perducere. Sess. III. c. 4. 2) Quod consideratio creaturarum utilis est ad fidei instructionem. c. Gent. II. 2. ®) Quod cognitio creaturarum valet ad destructionem errorum. qui sunt circa fidem Ibid. c. II. 3.