Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

16 Dasein knüpfen, ohne sittliche Basis, ohne Vertrauen auf eine moralische Weltordnung, ohne Hoffnung auf ein gerechtes Gericht dessen, was die Einzelnen Gutes oder Böses gedacht und gethan, ohne einen Glauben an ein jemaliges harmonisches Walten im Reiche geistigen Geschehens, während uns Naturforschern im Reiche der sichtbaren Welt die kunstvollste und stetigste Harmonie gesetzmässiger Erscheinungen entgegentritt ? !" *) Az istentelen világnézlet által felállított rendszer láncolatának egyes szemeit megvizsgáltuk és azon helyzetben vagyunk, hogy ezen, habár csak általános vizsgálódás alapján megfeleljünk azon kérdésre, a melyről szó van : Váljon az exact kutatás által napfényre hozott tények bebizonyitják-e, hogy a vallásos világnézlet a tudománynyal ellentétben áll, és azért tarthatatlan? Váljon ezen állitólagos ellenmondás objectiv, és megcáfolhatatlan tényeken nyugvó-e ? Láttuk, és a természettudomány maga is igazolja az ő való exact eredményei által, hogy a felállitott lánc minden egyes gyűrűje, elkezdve a világképzéstől egészen az emberig, egy be nem bizonyított és be nem bizonyítható hypothesis. Láttuk, hogy nem csak egy szem törött el a láncban, hanem valamennyi. És most azt kérdjük, hogyan mer az istentelen világnézlet oly kihivólag, minden tudomány nélküli állitás és merő bebizonyítatlan hypothesis alapján a vallásos világnézlet ellen kikelni? Mi azt mondjuk: Az emberi szellemnek, a logikai gondolkodásnak bizonyos, örök és megdönthetetlen természettörvénye az, hogy föltételes praemissákból kategorikus következtetés soha de soha le nem vezethető. Ámde az istentelen világnézlet praemissái, mint láttuk, merő hypothesisek, miért is az egész következtetés egyszerűen oly belső halálos nyavalyában szenved, melyet semmiféle orvos meg nem gyógyíthat. E szerint tehát a vallásos világnézlet és a tudomány közti állitólagos ellenmondás a tényekből nincsen bebizonyítva. *) »Tehát mind ama komoly és nagy dolgok, melyeket a legmélyebb gondolkodású bölcselet- és történelembúvárok az emberi szellem áramlataiban és ezeknek visszatükrözőjében — a világtörténelemben fölismertek; mind ama magasztos eszmék, melyekre egész emberöltők fölhevültek és tettekre lelkesültek, melyekért harcoltak és elvérzettek, melyeknek befolyása alatt a művészeteket ápolták, hatalmas dómjainkat fölépiték; a népek csodás felbuzdulásai és mindazon országlási törekvések, melyeknek hatása alatt az egyház és állam nagyszabású alkotásai évezredeken keresztül a legsajátszerübb és legelmésebb fokozatokban fejlődtek, mind csak hiu álomképek és üres phantasmák, s nem volnának egyebek, mint karokkal és lábakkal ellátott mechanikus mozgó készülékek játékai, melyek végre is csörömpölve mint élettelen vázak halomra dőlnek, mig majd chemiai atomjaikra felbomolva uj emberformába fűződnek, hogy működésük ész nélkül lefolyó körfolyamát újból megkezdjék hasonlóan az őrültek táncához, a jövő minden reménye nélkül, ama titkok megértése nélkül, melyek keletkezésünk- és ittlétünkhöz fűződnek, minden erkölcsi alap nélkül, egy erkölcsi világrendbe helyezett bizalom nélkül, megfosztva minden reménytől egy igazságos Ítélethez arra nézve, a mi jót vagy rosszat az egyesek tettek és gondoltak, megfosztva a szellemi országban valaha elérendő harmonikus működés hitétől, míg előttünk természetbúvárok előtt a látható világ körében a törvényszerű tünemények legművésziebb s legfolytonosb harmóniája jelentkezik!?*