Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

15 lókká lesznek és csakhamar ízetlen, selejtes materialistákká. Hogy volt valaha egy Plató és Aristoteles, egy Locke és Kant, talán valaha az iskolában hallották, de ezen férfiakat, mivel sem tégely- sem görebbel nem babráltak, sem majmokat ki nem tömtek, közelebbi ismeretségre érdemeseknek nem tárták .... őket illeti a leplezetlen felvilágositás, hogy tudatlanok, a kiknek még sokat kell tanulniok, mielőtt valamihez hozzá szólhatnak." Valóban undoritó, ha oly férfiak, kik az emberben létező szellemi princípium magasabb functiói és lényege iránt érzék- és értelemmel nem birván, és figyelmen kiviil hagyván, hogy az emberi szellem mint tesz és működik az eszményinek megmérhetetlen birodalmában: a legaljasabb materialismus álláspontjából kiindulólag absurd képselődéseiket mint az exact vizsgálódás eredményeit akarják feltüntetni ! Hoffmann (Zur Wiederlegung der absoluten und bedingten Atomistik) cimü müvében így nyilatkozik : „A materialismus a legkevésbé felfogható képzetekkel dobálódzik. Semmi sem bizonyosabb előtte, mint egy kezdet- és végnélküli idő, egy végtelen tér, és az atomok absolut végtelen száma. Mintha bizony ezen kétes értékű végtelenségek — mint Hegel mondja — önmagokban nem mondanának ellen önmagoknak." Másutt pedig ezeket mondja : „A világértelmezés bármily más renszerének elfogadása mellett az ellenmondások ily tömeges conglomeratja aligha halmozódik úgy össze, mint a materialismus tanában. Szerinte a változatlanból keletkezik a változó, az el nem múlóból a mulandó, az absolut nyugalomból a mozgás, az élettelenből az élő, az érzéketlenből az érzéki, a vakon működő okokból a cél, az értelem nélküliből az értelem, a szellem nélküliből a szellem." De hadd álljon itt szó szerinti szövegében, a mit Wagner Rezső az ő „Menschenschöpfung" cimű művében a 23. lapon mond: „Also alle jene ernsten und grossen Gegenstände, welche die tiefsinnigsten philosophischen und historischen Forscher in den Bewegungen des menschlichen Geistes und deren Ausdruck, der Weltgeschichte, erkannt; alle jene grossen Ideen, an denen sich ganze Generationen erwärmt und zu Thaten begeistert, für die sie gekämpft und geblutet haben, unter deren Einfiuss sie die Künste gepflegt, unsere gewaltigen Dome emporgewölbt haben; alle jene wunderbaren Massenerhebungen und Herrscherbestrebungen, unter denen sich die grossen Institutionen des Staates und der Kirche seit Jahrtausenden in den eigenthümlichsten und gedankenreichsten Gliederungen entfalteten: sind eitle Träume, leere Phantasmen, Spiele mechanischer, mit zwei Armen und Beinen herumlaufender Apparate

, die zuletzt prasselnd als Todtengerippe über einander stürzen, sich in chemische Atome auflösen, welche sich wieder von Neuem zu Menschengestalten zusammenfügen um den alten gedankenlosen Kreislauf ihrer Thätigkeit von Neuem zu beginnen

, dem Tanze Wahnsinniger in einem Irrenhause vergleichbar, ohne Zukunft, ohne Lösung der Geheimnisse, die sich an unsere Entstehung und unser