Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

Í4 a tizenkilencedik század civilisatióját egyenesen arcul ütik. Dr. Hagemann metaphysikájában ezeket mondja: „A materialismus gyakorlati következményei olyanok, hogy a materialismus számára a legsilányabb bizonylatot nyújtják. Egy oly tan, mely semmiféle erkölcsi szabadságot és beszámithatóságot meg nem enged, az erény és bűn közti különbséget elveti, csupán az erősbnek jogát ismeri el, az Istenben és halhatatlanságban való hitet képzelődésnek nevezi, — igazságra nem tarthat igényt. Maga Rousseau is e tekintetben igen találóan igy nyilatkozik : „Kerüld azokat, kik azon ürügy alatt, hogy a természetet magyarázzák, sivár tanokat hintenek szét, a kik mindent lerombolnak, feldöntenek és lábbal tipornak, a mi az igazság előtt szent; a kik a szerencsétlent fájdalmában utolsó reményétől megfosztják, a gazdagok- és hatalmasokról szenvedélyeik egyetlen fékét is leveszik; a kik a szivben a lelkiismeret szavát elfojtják és az erénybe helyezett reményt megsemmisitik s e mellett azzal dicsekesznek, hogy az emberi nem jótevői. Soha — így mondják Ők — az igazság az embernek nem árthat. De épp ez állitásban rejlik nézetem szerint annak bizonyitéka, hogy tanításuk nem az igazság." Az exact kutatásnak állítólagos eredményei Dr. Ulrici szerint „állitások, melyek a tudományos bizonyításnak minden látszatát nélkülözik."

1) Es egy higgadt természetbúvár, kivel Vogt aligha mérkőzhetik, így szól: „A természettudomány elég eszközzel rendelkezik, arra nézve hogy szembetünőleg kimutassa, miszerint mindazon bizonyítékok, melyek az ő köréből vétetnek a Vogt-féle törekvések okadatolására, csak a tények nem tudásán, vagy azok elferditésén alapszanak. Nem kell tehát mást tenni, mint a tényállást az ő valóságában előadni, hogy a materialismus és atheismus alól a gyékényt kirántsuk és őket, mint jogosulatlan tolakodókat a természettudományok csarnokából kiutasítsuk."

2) A legsujtóbb ítéletet a természettudományi tudálékosság pöffeszkedésére vonatkozólag Schopenhauer mondá (Über den Willen in der Natur 2. Aufl. Vorw.) e szavakkal : „Ilyen tégelyes urakkal meg kell értetni, hogy puszta chemiajó gyószerészszé, de nem bölcselővé képesít ; hasonlóan más, velők rokonszellemü természetbúvároknak meg kell mondani, hogy valaki tökéletes zoologus lehet és mind a hatvan majomfajtát egy zsinegen vezetheti, és mégis, ha ezenkívül mást semmit sem tanult, egészben véve tudatlan, a nép közé sorolandó ember. És ez manap gyakori eset. így némelyek világító meteorokként tolakodnak elő, a kik ugyan megtanulták chemiájokat, vagy a physikát, vagy mineralogiát, vagy zoologiát, vagy physiologiát, de ezen kivül semmit a világon, és ezen egy ismerethez hozzácsatolják azt a másikat, a mi még az iskola idejéből a kátébői rajtok ragad, és ha most ezen két darab nem akar egymás mellé jól odailleni, azonnal vallásgunyo') Gott und die Natur, Leipzig 1862. 210. 1. A. Wagner, Naturwissenschaft und Bibel im Gegensatz zu dem »Köhlerglauben* des Herrn Vogt 13. lap.