Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1886

10 séges."

1) Annyi áll, hogy a geologikus kutatás terén nagy óvatosság szükséges és minden tudományos balhiedelemtől tartózkodni kell, a mennyiben egy Humboldt is az ő „Kosmos"-ában

2) oda nyilatkozik, hogy a geologikus kutatás még nem ért a tenger szine alá 1/

)

1 mérföldnyire, tehát a földsugárnak csak Y

980

0 részéig terjed, és hogy azon igenis korlátolt térfogat, melyből geologikus ismereteinket meritjük, meglehetősen nagyított értelemben mondható^a föld kérgének. Naumann geognosiájában közönségesen csak a föld legkülső kérgének nevezi és Bosizio

3) egészen helyesen jegyzi meg a geognosianak a föld vizsgálat alá eső kérgéből vont következtetéseire: „Ez annyi volna, mintha valaki, könnyedén megkarcolván néhány helyen keze finom bőrét, azt állitaná, hogy most tudományos physiologiát ál lit hat fel." Minden esetre igen nagy hiba, ha azt, a mi csak hypothesis, alapnak állitják oda és abból sokszor a legképtelenebb következtetésekre jutnak. Ha már most ilyen ingatag alapra helyezett úgynevezett tudományos munkát, mint pl. Burmeister „Geschichte der Schöpfung"-félét és hasonlókat olvasunk, melyek tendentiosus módon a vallásos világnézlet ellen fordítják élőket, és mint a tudomány resultatuma akarnak szerepelni, ugy rendkívüli korlátoltság kellene ahhoz, hogy ilyet exact tudománynak fogadjunk el s elhagyjuk azon szilárd alapot, amelyeta szentírás nyújt s a melyről még semmiféle, komoly számba vehető tudós nem mutatta ki, hogy a benne foglalt teremtéstörténet az ujabb kutatásoknak lényegében ellenmond. Mivel pedig a lánc ezen első szemével ily törékenyen áll az ügy, úgy a többinél okoskodásunk annál egyszerűbb lehet, mert ezek is ugyanazon hibákban sinlődnek. A második szem a láncban az úgynevezett generatio aequivoca. E szerint az exact kutatás által bebizonyított tény, hogy organikus, vitális tulajdonokkal felruházott lények pl. növények és állatok a szervetlen természet elemeiből keletkezhetnek. Még sz. Tamás is hitt, korának tudományos álláspontjára helyezkedve, ennek lehetőségében, különösen némely alsóbb rangú állatokat illetőleg. De ezen feltevés hamisnak bizonyult, mióta egy nagyon is megbízható természetbúvár, Flourens, a párisi akadémia tagja igy ír: „A rovarok spontan keletkezését senki sem állítja többé Redi (1668) óta, a belférgekét senki Benőden (1853) óta, az infusoriákét senki Balbiani (1862) óta, és Pasteur óta egyáltalán semmiféle állatra nézve sem állitják." Ha tehát Vogt, Moleschott és consortes mégis az ellenkezőt állitják, úgy emlékezzenek meg Liebignek, a híres chemikusnak szavairól: „Nincs jogunk okokat képzelődés által teremteni, ha a kutatás azok felkeresésében eredménytelen." De a jövőre nézve sem bizatatot valami vérmes reményekkel ugyanazon chemikus, mert 20. Hettinger : Efeiaemeron 198. lap. I. 419. lap. *) Hevaëmeron und Geologie 216. lap.