Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1885

11 érzékei a külbehatások iránti fogékonyságukat elvesztik, kivéve azokat, a melyek a delejezőtől erednek, kinek mintegy vakon engedelmeskedik. 1) Ha a delejező egy poliár vizet ad kezébe, azt mondván neki, hogy az valami keserű s undorító folyadék, akkor azt megkóstolva, keserű képpel és undorral veti ki szájából. Ha azt mondja, hogy az átadott tárgy édes és kellemes, ámbár oly keserű, mint az üröm, vagy aloe — azt a legnagyobb élvezettel ízleli. Ha figyelmezteti, hogy egy raj méhe közeledik feléje: félelem szállja meg és úgy liadonáz, mintha a méheket el akarná magától távolítani stb. Fischer egy kísérlet alkalmával sensitiv egyénét elaltatván így szólott hozzá: íme egy szép kertben vagyunk; itt látsz magad körül gyümölcscsel megrakott alma- és körtefákat. Szakíts magadnak egy almát ! — Az alvó ekkor fölfelé a levegőbe nyúlt. — Majd egy bádog szelenczét tett az alvó markába e szavak kísértében: Nesze egy körte, egyél belőle ! Az alvó szájához vette a bádog szelenczét és azt harapdálni kezdte. — Utóbb elvette tőle a szelenczét és egy körtét adott kezébe azon meghagyással, hogy azt egye meg; az alvó a körtét jó étvágygyal elköltötte. Felébresztés után Fischer kérdésére, hogy érzi magát, azt válaszolta, hogy azt álmodta, mintha kertben lett volna, a hol sok körtét és almát látott.

2) Ha a delejes alvó testét tűvel megszurkálják, vagy forró pecsétviaszt csepegtetnek reá, vagy ként égetnek orra alatt . . . stb., az a fájdalomnak, vagy kellemetlen szagérzetnek legkisebb jelét sem adja, s a delejezőtől megkérdeztetvén, hogy érez-e valamit, tagadólag szokott válaszolni. Az ilyen kísérletektől azonban óvakodni kell, mert a delejes állapotból való felébredés után az eszmélettel a fájdalomérzet is visszatér. SeyfFer delejezettj ének markába égő pecsétviaszt csepegtetett, majd szénparazsat helyezett reá; de az mit sem érzett, felébresztés után azonban heves égési fájdalomról panaszkodott. Dr. Cloquet

3) a delejes alvó ezen érzéketlenségét »operatio» végrehajtására használta; eljárásáról a párisi egyetemen 1829. évi 1) „Fragments psychologiques." fragra. 289. 2) Hansen 1879 aug. elején Greifswaldba ment kísérletezés végett, a hol az egy. tanárok gyanús szemmel, az egy hallgatók pedig ellenszenves tüntetéssel fogedták s összebeszéltek, hogy Hansent leálczázzák. A demonstrálók vezére: L. . . ., joghallgató, jelentkezett Hansennél a delejeztetésre, a melynek lefolyásáról Zöllner a következőleg értesít : „Az egyetemi hallgatók vezére néhány delejes vonás után annyira Hansen hatalmába került, hogy ez rajta épen a legmeglepőbb kísérleteket tudta bemutatni; mi a jelenlevő közönséget a legzajosabb tetszésnyilvánításra bírta. Ellenkezésének büntetéséül kivételképen két nyers burgonyát kellet körteképen megennie — — Majd Hansen parancsára az izmos pomerani ifjú a dajka szerepére vállalkozott, leült egy székre karjába vett egy összegöngyölített kendőt s azt gondosan himbálta ; ezután elvették tőle az állítólagos csecsemőt és elhitették vele, hogy az a vizbe esett s neki köttelessége kimenteni; erre a hallgató az eléje teritett szőnyegre vetette magát, solyan, mozdulatokat tett, minők az uszó embernél láthatók. — — A közönség viharos tetszés nyilvánulása e jelenetnél annyira fokozódott, hogy tartani lehetett attól, bogy a karzat a tomboló tömeg lábai alatt összeroskad. „Die transcentale Physik" etc. pg. 538. 3) Passavant: „Untersuchungen" etc. Pag. tí4.