Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

12 hatók át Akin és Tyndall által a fénysugarak fluoreseentiájával hasonlittatik össze és Akintói calcescens Tyndalltól calorescens nevet nyert. Ha a hő és fény valóban egy és ugyanazon anyagnak, az úgynevezett aethernek keresztrezgéséből áll, s a kettő csak a rezgési számban kiilömbözik ; ugy kell, hogy a fény többi jelenségeit is, melyeket a rezgési elméletből oly könnyű szerrel meg lehet fejteni, a sugárzó hőnél is feltaláljuk. És csakugyan az elhajlás, interferentia, polarisatio és kettős törés tüneményei azonos módon lépnek fel a hőnél, mint a fénynél A fény interferentiális tüneményei következőképen jönnek létre. — Ha valamely sík felület két fényforrástól olyképen világíttatik meg, hogy a két fényforrás sugarai egymással nagyon kis szöget képeznek s igy majdnem párhuzamosan haladnak, ugy a fénysugarak összeműködése folytán nem támad megfelelő fényerősség, hanem egyes helyeken a fény intensivebb, más helyeken ellenben gyengébb. Ezen kölcsönös összeműködést nevezzük interferentiának. Legegyszerűbb az interferentia homogen fény alkalmazásánál, ekkor váltakozó világos és setét csikókat képez. E kísérlet létrehozására vagy a Fresnel-féle tükörkészüléket vagy az interferentia-hasábot használjuk. Az interferentia-tükör két fekete tükörlapból áll, melyek közel 180° szöget képeznek egymással, erre bocsátjuk a nap fényét, előbb azt egy szines üvegen és egy szűk résen engedvén keresztül hatolni. A nap sugarai párhuzamosan haladnak mielőtt a tükrökre esnek, aztán pedig csak igen kis szöget képeznek egymással. Ha a tükrökről visszavert sugarakat ernyőn felfogjuk, ugy váltakozva világos és sötét csíkokat veszünk észre. Ha vörös, narancs, sárga stb. — ibolya szinü fényt alkalmazunk ugy a csikók mindig keskenyebbekké lesznek. A vörös fény adja tehát a legszélyesebb, az ibolya a legkeskenyebb csikókat. Ugyanigv létesül a kísérlet az Ohm-féle hasáb által is, melynek törőszöge közel 180°. E tüneményt akként magyarázhatjuk, hogy az ernyőhöz egy időben érkezett fénysugarak általában egyenlőtlen utat hagytak hátra. Ha az utak külömbözete egy fél hullámhosszal, vagy annak páratlan számú többszörösével egyenlő, ugy két-két sugár épen ellentett irányú rezgési állapotban van és igy egymást gyengítik vagy mégis semmisítik ; ha az utak külömbözete zérus vagy egy fél hullámhosszúság páros többszöröse ugy a fénysugarak azonos rezgési állapotban vannak, és igy a fényerősség megkétszereződik. — Első esetben sötét, utóbbiban világos csikók származnak. Miután pedig a vörös fény hullámai a leghosszabbak, az ibolyáé a legrövidebbek, azért első esetben a csikók a legszélyesebbek, utóbbiban a legkeskenyebbek. Ha a napnak fehér fényét használjuk ugy a világos és sötét csikók helyett külömböző sziniiek fognak fellépni. A fehér fény hatása világos a külömböző szinü fénysugarak összeműködéséből. Miután minden szín váltakozva sötét és világos csikókat támaszt, és minthogy a csikók a külömböző színeknél külömböző szélyességüek, igy az egyes szines csikók összeműködés folytán keverékszilieket hoznak létre. Ha a fény valamely átlátszatlan test határainál halad el, ugy elhajlást szenved, e tüneményt inflexiónak vagy difíractionak is nevezzük. A fény el-