Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884

11 azon rezgéseknek tartjuk, melyek a mi szemünk ideghártyáján a fény érzetét keltik ? — Maga Melloni e tényt látóérzékünk ama hiányából magyarázta ki, mely szerint az a sötét hősugarak lasubb rezgéseihez alkalmazkodni képtelen. A szem optikai médiumainak magatartását a hővel és fénynyel szemben először Brücke vette vizsgálat alá. — Hőforrások gyanánt egy vaspléhcylinder és egy olajlámpa szolgált. A vascylinder sötét hőjét maga a szaruhártya már elnyelte, a szemlencse szinte egymaga sem bocsátotta keresztül a cylinder hősugarait. Más eredményhez jutott Janssen és Cirna. Janssen kisérleteinél teljes egyenlőség mutatkozott az elnyelő képességet illetőleg egy réteg viz (üveg lapok között) és egy hasonló vastagságú réteg humor vitreus vagy humor aquaeus vagy a szemlencse és szaruhártya között akár sötét akár világító hőforrás lőn is alkalmazva. Későbbi vizsgálódásoknál a prizma által egyes színeire bontott napsugár lett hőforrás gyanánt választva. Ily körülmények közt a szem külömböző részeinek elnyelő képessége a vizéhez nagyon hasonló volt, csak a szaruhártya és a szemlencse képeztek kivételt annyiban, hogy ezek a vörös sugarakból jóval többet nyeltek el, mint a viz. A felhozott kísérleti adatokból kitűnik, hogy a szem szervei nem tökéletesen adiatherman testek a sötét hőre nézve, hanem hogy azok is, mint a viz, a hősugarak nagyobb részét elnyelik. De evvel a fény és hőmozgás identitásának theoriája épen nem áll ellentétben. — Egyszerűen csatlakozunk Melloni nézetéhez. — Analog esetet szolgáltat a hang. Savart szerint még hallható a hang, ha 8 szabályos rezgés éri egy másodpercz alatt fülünk dobhártyáját. A lég rezgése is bizonyára lényegileg csak ugyanaz, a mi az aetheré, ha bizonyos szabály szerint kisebb számú rezgések hasonló módon idéztetnek elő, és halló szervünk még sem veszi azokat észre. Ha ideghálózatunk ugy volna berendezve, hogy a vörösön túli sugarak által is ingereltetnék, ugy először is a szinképet nagyobb kiterjedésűnek látnók és oly testek is átlátszóknak tűnnének fel, melyeket most átlátszatlanoknak tartunk. Tyndall kimutatta, hogy a szem a sötét hősugarakra nézve érzéketlen. O azt találta, hogy a világitó sugarak a nem világitóktól egészen elválaszthatók, lia a fényforrás (elektromos lámpa) sugarait szénkénegben oldott jódon vezetjük keresztül. Bizonyos sűrűségnél elnyeli az oldat a világitó sugarakat és átereszti a nem világitókat, melyek a vörösön túl vannak. Miután a nem világitó sugarakat egy gyűjtőpontba összegyűjtötte ott feketített ezüstből továbbá vörös réz és platinizált platinából készített lemezkék megtüzesedtek. Midőn a sugarak egy fényelemző kis nyílásán keresztül, mely vagy akkora lehetett mint a pupilla, hatoltak és a szem ugy lőn az ernyő mögé hozva, hogy a sugarak a pupillán keresztül az ideghártyára jöttek, nem csak hogy fény nem volt látható, hanem még hőhatás sem volt észlelhető. Az említett tünemény, hogy t. i. a sötét hősugarak képesek valamely testet izzóvá tenni, hogy nagyobb hosszúságú hullámok kisebbekké változtat-