Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883
31 O páter, anne aliquas ad coelum hinc ire putandum est Sublimes animas, iterumque in tarda reverti Corpora? — 703—721. így festi Virgil az alvilági Elysiumot az Aeneis hatodik könyvéoen. De mindenütt csak érzékileg kellemes, fáradalmaktól ment és ábrándos paradicsomi boldogságra következtethetünk, mely a legrégibb aranykor boldog napjait juttatja eszünkbe. Ez jellemzi az elysiumi tartózkodást! Még egy körülmény azonban, melyről Virgil szintén megemlékezik, nem kerülheti el figyelmünket, hogy t. i. a lelkek ama megvilágított alvilági mezőségről, hol összegyülekeznek, a fölvilágra ismét visszatérnek. E pont külön megfontolást érdemel; miután az Elysium nem ama hely, hol a jók örökké fognak tartózkodni. 2.' Az elysiumi tartózkodás megszűnése. Ha megelőző fejezetünkben a Tartarust teljes párhuzamba 1 e h e t e állítani a pokollal: ovakodnunk kell a keresztény mennyországot a pogányok Elysiumával felcserélni. Az Elysium ugyanis még a pogányok állítása szerint is teljesen külömbözik a legtökéletesb boldogság helyétől, vagyis a mi mennyországunktól. Inkább ama helyiséggel hasonlítható össze, melyet mi keresztények limbusnak, pokol tornácának, vagy a holtak paradicsomának nevezünk. Mindenek előtt ugyanis azt kell tartanunk, hogy az Elysium az érzéki világnál vagyis földünknél nem valami magasabb rangú hely, hanem hogy a Hadessel együtt földünkhöz tartozik, és csak a Hadest kiegészítő, földalatt létező tartózkodási hely az. Az Elysium leírásából kitűnik, hogy csak a földi paradicsom mintaképét tartja szem előtt, és csak érzékek alá eső örömöket ecsetel; továbbá hogy az ott tartózkodókat semmi érintkezésbe sem hozza a magasabb istenségekkel, hanem csak az „istenek kedvenceivel," az Ősvilág erényes embereivel. De, mi állitásunk legerősebb bizonyítékát képezi, az, hogy az elysiumi élet megszűnik, s hogy Virgil (Aen, VI. 743—51) szerint az Elysium lakói az 1000 esztendőből álló nagy világnap befejezése után abból visszatérnek a földre és emberi teltekben feltámad n-a k. Ide vonatkozólag tovább beszélteti Virgil Anchises atyát, miután ez fiának a már fönnebb elősorolt alvilági különféle tisztulásokat és bünhödéseket elbeszélte: Exinde per amplum Mittimur Elysium, et pauci laeta arva tenemus : Donec longa dies, perfecto temporis orbe, Concretam exemit labem, purumque reliquit Aetherium sensum, atque aurai simplicis ignem. Has omnis, ubi mille rotam volvere per annos, Lethaeum ad fiuvium Deus evocat agmine magno :
