Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1883
21 Ez idézet szerint Pláto legelőször külömbséget tesz a teljesen tiszták és nem tiszták közt, s azokat egymástól elválasztja. Az utóbbiaknál ismét külömbséget tesz a gyógyithatlan nagy bűnösök és gyógyítható nem tiszták között, örökké tartó tartarusi büntetésekre kárhoztatván az előbbieket. A gyógyítható nem tisztákat pedig ismét középszerűekre osztja, kik az Acheron hullámai által a Hadesben megtisztulnak, és gyógyítható nagy bűnösökre, kiknek a Tartarusban egy évig (világév) tartó büntetés mellet kell megtisztulniok. Lehet azonban, hogy a tartarusi ideiglenes büntetésről szóló eme állítás, Piátónak mint bölcsésznek csak saját nézete. Egy másik helyen pedig (Timaeos 42) azt is mondja, hogy ilyféle bűnösök romlottságukhoz képest büntetésül még állatok testeibe is kénytelenek átvándorolni, oly nézet, mely egészen a keletiek lélekvándorlására emlékeztet. Nevezett hely igy hangzik : nuvôusvôç TE ÍV TOVTOIÇ ETI XUXÎCCÇ, TOlijtOV OV XaXVVOlTO, XUTLÍ T tjV O/UOlOTTJTa TIjf TOV TOOTIOV ySVS'(TEl<)Ç EIÇ TIVU TOtKVTTjV Ùsl [IfrußaXoT S-TjOÍOV CfvOlV, CCÁÁ(ÍTTÚ) V TS OV TZOOTSOOV TtÓvfÜV i^Ot, TI Ol V . . . . siç T<) TTIÇ Tto<iiTT)± xcà ùoiaTriç cccptxoiTo sîâoç s^suç .... ,,Ha pedig még igy sem hagy fel gonoszságával, akkor romlottságának neme szerint az ennek megfelelő valamely állati természetbe megy át, mely átváltozás és a vele járó szenvedés előbb meg nem szűnik, míg csak első és legjobb alakjába vissza nem tér." Tehát az alvilági közép- vagy bünhödési állapotot Plató is elfogadja. Ugyanezt tanítja Pindar 1 0) is, midőn azt állítja, hogy azok, kik itt az életben, és ott az alvilágban leikeiket minden jogtalanságtól háromszor menten tartották, harmadszor azután fölszállhatnak Kronos legmagasabb várába. Alább e helyre uj hivatkozás történvén, ott fog idéztetni. Ezen alvilági tisztulásról vagy bünhődésről szóló tant közönségesen mint a görög nép előtt ismeretlent, és csupán a keleti lélekvándorlási tanból szármozottat szerették feltüntetni, vagy pedig a bölcsészek különleges nézetének tartották. De eltekintve attól, hogy Plató Phaeéiil TovTCDv clcpixvovrrai fîç T fjv kí/uvTjv, xcil txsi oixovaí TS xcà xccO-aioófJSVOi T(ÔV TS àâixrjU IXT CI) v D/TFÔVTSÇ ÂI'xaç ÙTCOIVOVTUI, sï TÎÇ T I r)âixrjxf, rôiv TE Evsoysaioiv Tiuàç cpÉQOvrai xccrcc TTJR àiiav ÎXUCJTOÇ • o'i d" ccv âôguffiv àviÛTOiç sysiv âià TÙ usyt'OR] riûv IIUUOTT)UUTO)V, Y isoocrv).(aç no/./.ù,- xcà usyáktts V cpôvovç ââixovç xcà nuoavôuovç itollovç ^stoyuri.utvoi, rj cûJ.u oGu TOIUVTU TvyycivEt livra, TOVTOVÇ tTè 17 Ttooarjxovaa uoTocc IU'TCTSC fîç rov Táoraoov, ii&EV OVTIOTE txßaivovOiv o'i <V ctv îciaificc utv, usyála ô's âo^t»otv fjuaoTTjxsvcu ùuaoïrjuccra, TOVTOVÇ âi iunsasîv fJ.lv siç TÔT Tûoraaov ilváyxrj, (unsaôvTuç <Jé ecvrovç xui Iviavrov sxsï ytvouivovç txßiu.ksi TÔ xv pá, , . . . . Instâùv őt cpsoóusvoi yívwvrai xarù TT/V ).luvr\v rfjv 'A/soovdicíáci, Ivrav&a ßotoai TE xcà xcü.ovatv, oí uiv oi>ç ànt'xrftvav, oî ÂI ovç vßoicrav, XUISOUVTEÇ (T ÎXSTSVOVCÎI xcà ÔSOVTCU tàoai ocpùç Ixßijvai siç rrjv lifivt]v xcà SÉ'Çaa&ai, xcà k\v uiv nsiaoïacv txßaivovaC TE xcà Irjyovrst TÙV xaxùv, ti âi UT), cptoovrai cc£<&iç siç rov Táoraoov xaxsT&sv Tic'div siç TOVÇ TCOTCCUOVÇ, XCà TCIVTU TTÀÔYOVTEÇ OV TÍOÓTEOOV 1CUVOVTCU, 71 (H V ÛV TTSÍGMGC OVÇ TjrJixrjCiCCV avTt] yào f) âixrj vnà rùiv dixuarwv avroiç há/S-rj. o'i âi ârj îiv ôôi-tûOi ôtacpsQÔVTMç noôç rov OGÎCJJÇ ßiürac, ovroí sïaiv ol rùvâs <tiv TIZV rôncuv rôiv h' rïj y~ t tlsvd-EoovusvoC TE xcà drzccllarô/uEvoi diOTiEQ âsa/j.(OTr]OLCûV, avci) âi siç rrjv xuO-aoàv oixrjGiv lîcpixvovjusvoi xaï tnl Trjç yrjç oïxt^ôuEvoi. Pliaedou, 113, 11-1. p. 1 0) Pind. Olymp. II, 69. v.
