Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

4 aranynak előbb az olvasztó kemence tüzét kell kiállnia, hogy salakjától megtisztuljon : úgy az emberi ismeretnek is sok küzdelmen és ellentmondáson kell keresztülmennie, hogy az igazság fényében ragyogjon. Ha tudakozódunk az eddig elért eredmény után, feleletül nyerjük, hogy ámbár egyes kérdések tisztázva vannak, mindazáltal a rejtvényt megoldani mindeddig nem sikerült. Nem szándékozunk az összes fölmerült kérdéseket elősorolni, annál kevésbbé azokat tüzetesen tárgyalni ; hanem föladatunkhoz képest csupán a lelki élet két rejtélyesebb alakjának — az álomnak és az alvajárásnak — ismertetésére fogunk a következőkben szoritkozni. * * * Az ember élete az ébrenlét és alvás folytonosan ismétlődő váltakozása között folyik le. Az alvás ezen váltakozó jelentkezésének oka az idegrendszer időnkénti kifáradásában keresendő ; tartama különböző s részben a szokástól függ. Vannak körülmények, a melyek az alvást elősegítik, mig mások azt akadályozzák. Elősegítőleg hatnak : a nagyobbmérvü testi vagy szellemi munka, a nagy hideg vagy nagy meleg, a széngőz, a szeszes italok és narkotikus anyagok élvezése, dús lakomázások, monoton hangok hallása stb., szóval mindazon körülmények, a melyek az izmokat és idegeket elzsibbasztják. Ellenben akadályozólag lép föl mindaz, mi az idegeket izgatott állapotba hozza ; nevezetesen : a szabálytalán vérkeringés, a gyomor túlterhelése, az emészthetetlenség, a láz, a hevesebb testi fájdalom stb. De mi sem segíti elő vagy akadályozza jobban az elalvást, mint a kedély nyugodt vagy izgatott állapota ; képesek vagyunk a legnagyobb zaj és lárma közepette is elaludni, föltéve, hogy az érzelmek hullámzásba nem jönnek; de a legkisebb zörej is képes az elalvást megakadályozni vagy azt félbeszakítani, mihelyt az kedélyállapotunkra befolyást gyakorol ; látjuk ezt az anyáknál, kik gyermekök leggyengébb sírására is fölébrednek, mig egyéb, különben sokkal erősebb zaj érintetlenül hagyja őket. Ha a kedély nyugtalanítva van bú, aggodalom, félelem, kétségbeesés stb. által, megesik, hogy napi foglalkozásaink között — figyelmünk más tárgyakra levén irányozva — mintegy megfeledkezünk róla, de mihelyt eloltjuk a gyertyát s alvásra hajtjuk le fejünket, abban a pillanatban fellépnek az eddig visszatartott s elnyomott érzelmek, s kinos, álmatlan órákat okoznak. Az alvás rendes körülmények között egyszerre nem következik be, hanem előhírnökéül az álmosság jelentkezik. Ez alatt a lélek szabad működése megnehezül még oly dolgokban is, a melyeket különben a legnagyobb könnyűséggel végezett. A gondolkodás nehezünkre esik ; a figyelmet állandóan egy tárgyra irányozni nem vagyunk képesek ; a testi mozgás erőlködésbe kerül, s csak nagy bajjal tudjuk szemünket nyitva- s fejünket egyenest tartani; a külső észrevétek elhomályosodnak, s helyöket az álomképek foglalják el ; küzdünk az alvással ; erőlködéssel sikerül talán egy-egy pillanatra a valóságba visszatérni, de csak azért, hogy azt ismét elhagyjuk, s végre legyőzetve, öntudatunkkal együtt az ellentálló képesseget is elvesztvén elaluszunk.