Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

5 Csak bizonyos tokban vagyunk képesek az alvásnak ellentállni. Ezen ellentálló képesség az életkortól és az egyéniségtől függ. Minél fiatalabb valaki, annál több szüksége van az alvásra s igy annál kevésbé képes alvásnak ellentállni; de korban előhaladván, ellentálló képessége is erősbül. A mi az egyéniséget illeti, vannak emberek, kik több éjjel fenn képesek maradni a uélkül, hogy nappal pótolnák az alvást, s még sem érzik semmi kellemetlen következményét sem e mulasztásnak ; mások ellenben az alvás kisebb mérvű megrövidítését is bágyadtság- és lehangoltsággal fizetik. Némely emberek képességgel birnak tetszés szerint választott időben elaludni, a mi ugylátszik arra mutat, hogy kedélyükön uralkodni tudnak. Az emberek igen külömböző fokban részesei ezen uralomnak ; némelyek a legnagyobb fokban bírják azt, mások ellenben majdnem teljesen a nélkül szűkölködnek. Ugylátszik, hogy „phlegmaticus" véralkat kevésbbé élénk érzelmeivel legnagyobb fokban részese ezen adománynak. A kedély felett gyakorolt ezen uralom nem annyira az érzelmek fölkeltésében, mind inkább azok korlátozásában és elnyomásában áll. Vannak emberek, — bár számra nézve kevesen — kik a nap fáradozásait, aggodalmait, a kellemetlen eseményeket azonnal elfelejtik, mihelyt az ágyba lépnek. Ilyen volt Napoleon is, a kiről mondják, hogy bármikor tudott aludni, mihelyt akarta; még a lipcsei ütközet alatt is. Az alvás alatt a lelki működések korántsem szűnnek meg ; mi több, a phantasia még merészebben csapong, mint az ébrenlétnél ; megszüntet minden tér- és időkorlátot, a legkülömbözőbbeket összeköti és a hihetetlent is a valóság mezébe öltözteti; csakhogy mindez a tiszta eszmélet nélkül történik. A lélek eme működését álmodásnak, s a származott képet álomképnek vagy egyszerűen álomnak nevezzük. Ezen álomképek érzéki szemléletek alakjában jelentkeznek az alvó lelki szemei előtt ; nem egyszer valóságos élőképek ; a személyek ugyanis, a kiket álmunkban látunk, beszélgetnek maguk közt vagy mivelünk, énekelnek, tagjaikat mozgatják, helyöket változtatják stb. Többször megtörténik, hogy álom közben élénk szemléletével birunk oly dolgoknak, a miket az ébrenlétnél a legnagyobb erőlködés dacára sem vagyunk képesek megjeleníteni. „Folytonosan tapasztalom magamon — igy szól dr. Jessen — hogy ébrenlétkor nem vagyok képes, távollevő tárgyak, de kivált távollevő személyek világos és tiszta képét tudatomban előidézni ; álomközben ellenben megjelennek a legvilágosabb képek mindenféle fajból és nemből ; látok tájakat, állatokat, ismert és ismeretlen személyeket a képzelem tarkánál-tarkább ruhájába öltöztetve." A képzeteknek és gondolatoknak a beszédszervekre és izommozgásokra való befolyása álomközben akadályozva van. Ezen akadályozásnak néha homályos tudatára is jutunk ; igy pl. midőn álmunkban valamely fenyegető veszély elől menekülni akarunk, de nem tudunk, mert lábunkat mintegy megkötve érezzük. Hasonló eset fordul elő az ugy-