Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1880

9 közt valamit egy papírdarabra irt. Másnap kérdezé tőle lakótársa, hogy miért kelt fel, s mit irt a papirosra; de az ifjú semmire sem emlékezett vissza ; még csak azt sem tudta, hogy álmodott. Erre megnézték a papirost, a melyre az ifjú az éjjel valamit irt, s ime ! egy kis verset találtak ott a testvér halálára. Bai Ily (Journal de Tribunaux 1863. jan. 10.) 1862-ik év sept, i-én azt álmodta, hogy St.-Menehould közelében, az erdő egyik rejtettebb helyén hullát temettek el. Másnap kiváncsiságból az erdőbe menvén, rátalált az álomban látott helyre, s ott ujabb földhányást vett észre. Bejelentvén a rendőrségnek álmát és a látottakat, a kijelölt hely hivatalosan felásatott, és egy meggyilkolt gyermek hullájára bukkantak. Erre a vizsgálat megindult, és a tettes is kézre került. S t ah m an (1. c.) beszéli, hogy egy katonatiszt, akinek neje Strassburgban betegen feküdt, maga pedig Strassburgtól távol tényleges szolgálatban volt, azt álmodta, hogy Strassburgba menvén, a házat, a melyben neje lakott, lángban állva találta ; ettől megrémülvén álmában „tüz"-et kiáltott; de a kiáltásra felébredt. Tiszttársai, a kik vele együtt laktak, szintén felébredtek lármájára, és kérdezték tőle, hogy mi baja. Erre elbeszélte nekik az álomban látottakat. Négy nap múlva levél érkezett nejétől, a melyben az értesité öt, hogy a ház, a melyben lakott, kigyulladt és leégett ; még pedig ugyanazon éjjelen, a mikor a tiszt az álmot látta. Calpurnia — Julius Caesar neje — J. Caesar halála előtti éjjelen álmában férjét tőrszurásoktól vérezve karjai között kimúlni látta. Megijedve mondá el másnap álmát férjének, s térdre borulva kérte őt, hogy ne menjen ki a házból. Azonban J. Caesar — nehogy azt gondolják, hogy valami sokat ad egy asszony álmára — nem hallgatta meg kérését, hanem elment a „tanács

w-ba, a hol az összeesküvők tőrszurásai alatt csakugyan elvérzett. Ambert az „Avenir national"-ban (1867. nov. 15.) felemlíti, hogy ő Girardin Emil és Carrel Armand párbajánál mint tanú szerepelt. A párbaj reggelén, körülbelül 5 órakor, Carrelhoz ment, a ki már teljesen elkészülve várta őt. Rövid beszélgetés után Carrel igy szólott hozzá : Ma éjjel igen különöset álmodtam. Álmomban anyámat láttam, a ki egészen gyászba volt öltözve, s midőn kérdeztem tőle, hogy talán atyám halt meg, azt felelte : „Nem fiam, te miattad viselem a gyászt." A párbajnak Carrel áldozata lön. * * Említettük, hogy rendes körülmények közt az álomképek a mozgás és beszéd szerveire befolyással nem birnak. Mindazáltal az idegrendszer beteges izgatottsága néha oly fokra hág, hogy e befolyás érvényesül, és létre jön az alvabeszélés és alvajárás. Az alvajárás már a régiek előtt is ismeretes volt. Aristoteles (Lib. V. de generib. animal.) említést tesz oly emberekről, a kik alvás közben fölkelnek, járkálnak, beszélnek, a tárgyakat egymástól megkülönböztetik ép úgy mint az ébrenlévők, meredek helyekre fölmásznak stb., és.