Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1878

ló Azt azonban szintén meg kell jegyeznünk, hogy a későbbi, különösen a subjectiv tartalmú darabok valamivel szabályosabb ütemzésüek. Ugyanez az (4 + 41144-3) alapfüzér négyszer véve adja az úgynevezett Kisfalud y-sztrófát (Szigligetben fogunk élni stb.) Ha e szabályképző sor két részbe iratik, a sztrófa nyolc sorúnak fog föltűnni, ilyen idomú költemények Petőfinél: A természet vad virága (249.), melynek különben egy sztrófája sem kifogástalanul szabatos : továbbá a „Pa tó Pál u r" (605.) a „Magyar nemzet (776.), melynek egyik koszorúját tanulmány kedviért ide jegyezzük : Figyelemmel | átforgattam, A történet | lapjait, S fontolóra | vette lelkem, A mit e hon | végbe vitt. S mit találtam | ott fölírva *) Századok I betűivel Azt találtam, | hogy e nemzet *) Eletet| nem érdemel. Itt a jelzett sorok fordított ütemzésüek ; különben itt inkább a tartalom érdekel, T. i. a sztrófák mindegyikében, kivéve az utolsót, mely fordulatosán fejezi be a költeményt, a két záró sor állandó refrainül szolgál; tartalma: hogy a magyar nem életet, hanem h al ált érdemel ; élhetetlensége, erkölcsi sülyedettsége erre, és csak erre teszi méltóvá, érdemessé. Látnivaló, hogy itt az ellentét nem az érdem, hanem az élet és halál fogalmában rejlik, s e szerint Petőfi az utolsó sort helyesebben így írhatta volna: Nem életet | érdemel. A befejező sztrófájában pedig a módosult refrain igy hangzanék : Lesz-e még e | nemzet olyan. Hogy nem halált | érdemel ? ! Mi által legalább a sor ütemzése is szabatossá válnék, a mellett, hogy az értelmet, a gondolatot is határozottabban, szabatosabban fejezné ki. Valóban nem alaptalan állítás: a költői dictiónak egyik főérdeme, hogy a gondolatot nemcsak dallamosabban, zengőbben, de világosabban, szabatosabban is hirdeti egyszersmind. Csupán (4+4 II 4+3) szerkezetű sorokban van írva a „Sivatag lakói" (573.) c. k., melynek egyébiránt nincs sztrófás fölosztása. De fordítsuk a (4 + 4 II 4 + 3) szerkezetet ilyenné: (4 + 3 || 4 + 4) és akkor a „Hires szépség" (526.) idomát leljük föl: Róla és csak | róla szól .. Az uj világ I krónikája; 4 + 3 " 4+4 Tótágast áll I az esze, Ki csak egyszer | néz reája. Mely idom különben csak is ebben a költeményben szerepel. E (4 + 4"1| 4 + 3) szerkezet, akár kétszer, akár négyszer véve alkot egy-egy sztrófát, az eposzi sztrófánál érezhető leg élénkebb folyamatot