Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1875

4 tóját; Gerronay Kossow Bélát, a tanítóképezde igazgatóját, Hahnenkampot, a városi főelemi iskolák igazgatóját stb. stb.; a megnevezetteken kivül szép számú vegyes közönség tiszteié meg szerény ünnepélyünket ; a terem hátterét s a folyosót a főgymn. ifjúság foglalta el. Az énekkar t. Wallner S. József, főgymn. énektanár ur vezérlete mellett a minden magyar kebelt mélyéig átható s gyönyörű dallamú Kölcsey-féle Hymussal nyitá meg az ünnepélyt, mire a sopr. katb. főgymn igazgatója ít. s tudós Liszta Mór lépett a szószékre s következőkben fejezé ki érzelmeit: Nagyérdemű gyülekezet! Kedves ifjak! Építkeztünk s a kész épület most nyerte a magasság'oelinek áldását intézetünk nagylelkű védője, a pannonhalmi főapát ő méltósága sz. ténykedése folytán. Mily roppant a különbség a jelen és mult között. Miféle épület ez, mely omló-boinló félben a város közepét diszteleniti ? így kérdezősködék eddig nem egy vidéki látogatója városunknak e ház láttára s szánakodó ámulattal vevé a választ: Ez a soproni kath. főgymnasium ! — S ma! — Emelkedett örömérzülettel mondhatjuk: Ez épület, mely nemes egyszerűség, tetszetes arány és kellemes tisztaság által az átmenő figyelmét magára vonja — ez a soproni kath. főgymnasium, melyben a város és vidék fiai magasabb műveltségre s állásra alapot nyernek Ez öröm s a mély hála, melyet a tanári karral közösen érzek, s melyet a kezeinkre bizott ifjakba mindenha, de kivált ez alkalommal ébreszteni s fokozni szeretnék — késztet kiemelni azon magas tényezőket, melyeknek ezen örvendetes fordulatot köszönjük. Első helyen említem a magas kormány azon férfiát, kinek szavára a 24 éven át nyögve türt szomorú helyzet ily derült s derítő állapottá vált, értem Trefort Ágoston vallás és közoktatási m. kir. minister úr ő exciáját, kinek szerzetüuk, tanártársim, intézetünk nevében leghőbb köszönetet mondani bátorkodom. — Mig intézetünk lenálland, magas nevének áldásos emléke csatlakozik hozzá. — Fel kell továbbá említenem Sopron városa közönségének, nevezetesen tisztelt polgármestere, tanács- és képviselő testületének azon nemes áldozatkészségét, melylyel az épület létesítését nagylelkűen előmozditá s ezáltal a tanügy terén magának állandó emléket állított. Tán nem lépem túl a szerénység határát, ha a pannonhalmi főapát előttem legismeretesb, tetemes áldozatait, buzgó gondoskodását a hála körébe vonom. — Ezeknek s valaki csak anyagilag vagy szellemileg e nemes vállalat előmozdításában részt vett, az ég áldását legtisztább szívből kívánom. — Kedves ifjak ! Építkezés történt számatokra — s most rajtunk a sor építkezni. Hisz a tanitói, nevelői tevékenységnek sajátságos föladata, hogy építsen, — építsen előleges terv szerint, építsen alapokra, építsen folytatólagosan haladva s fölfelé, egységes egészet. Épen ez a nagy különbség a tanítás és egyéb foglalkozás között. Mig ugyanis egyéb hivatású ténykedés az életben majd általán a pillanathoz, a felmerülő alkalom, az előre nem látott szükséglethez van kötve úgy, hogy annak viselője alig tudja eleve, mily munkát szab eléje mindén egyes nap s mindenha készen kell állnia hivatása kötelmeinek új meg új követelményeire: áddig a tanár, tanitó már előre ismeri